Pesten hallottam facebook oldalon találtuk ezt a történetet: A mai nap anyukája cím nyertese az én szememben az a fiatal nő, aki a 30-as buszon...

Pesten hallottam facebook oldalon találtuk ezt a történetet:

A "mai nap anyukája" cím nyertese az én szememben az a fiatal nő, aki a 30-as buszon ült ma velem szemben ovis korú, tüneményes kislányával. Nem beszéltek hangosan, de minden szavukat hallhattam, a párbeszéd egyszerre volt szórakoztató és tanulságos. A kicsi végig a két kezében tartotta, simogatta anyukája kezét, mint kiderült, a körmeit tanulmányozta: - Anya nekünk miért nem olyan a körmünk, mint X-nek, olyan kiállós, színes és csillogós? - Mert azok műkörmök, úgy építették neki rá a saját körmeire. - Ha hazaérünk, építünk majd nekem is olyat? - Nem, az gyereknek nem való. - Neked miért nincsenek műkörmeid, anya? - Szerintem az én körmeim így is szépek. (És tényleg...) 1-2 perces csönd után a kislány témát váltott: - Képzeld anya, ma séta közben láttunk egy nagyon kövér nénit. Mindenhol hatalmas volt, itt elől (mutatta), hátul (ezt is mutatta) és így körbe-körbe. Vicces volt, nevettünk rajta a többiekkel. - Ha én néznék úgy ki, engem is kinevetnél? - Dehogy, akkor is szeretnélek! - És mit szólnál hozzá, ha mások nevetnének rajtam? - Sajnálnálak és nagyon szomorú lennék! - Látod, kicsim, ezért nem szabad senkit sem megbámulni és kinevetni a külseje miatt! Nem akarjuk, hogy mások bánkódjanak, ugye?

ÉRTÉKELD A MUNKÁNKAT EGY LÁJKKAL, ÉS OSZD MEG MÁSOKKAL IS! KÖSZÖNJÜK!