Tegnap délben egy Garay utcai kifőzdében ebédeltem. Szokás szerint bambultam ki az ablakon és a munkahelyi dolgokon gondolkodtam, amikor megláttam a...

Tegnap délben egy Garay utcai kifőzdében ebédeltem. Szokás szerint bambultam ki az ablakon és a munkahelyi dolgokon gondolkodtam, amikor megláttam a hidegben egy korombeli (a hideg ellenére alulöltözött) hölgyet, átkarolva egy körülbelül 7 éves kislányt. Látszott rajtuk, hogy valami nem stimmel, illetve az a bizonyos hatodik érzékem is ezt sugallta. A kislány csodaszép volt, de a hölgyből áradt a fájdalom...Hogy őszinte legyek soha nem szoktam más dolgával foglalkozni és igazából segíteni sem ,mert van elég bajom nekem is, mint bárki másnak...

43 éves vagyok, egy budapesti moziban dolgozom jegykezelőként, gondolhatjátok, hogy mekkora fizetésem van, albérletben lakom...nem vagyok büszke rá, sőt nagyon szégyellem, de nem sok mindenem van...

Azonban most elfogott egy különös érzés és kiszaladtam a kifőzdéből és megkérdeztem a hölgyet, hogy segíthetek esetleg valamiben? Valami gond van? A hölgy könnyes szemmel rám nézett és azt mondta, hogy nagyon kedves vagyok, de rajta már talán semmi sem segít. Nagyon csalódott volt, összetört, látszott, hogy már tényleg csak a kislánya tartja életben...

Soha nem szoktam jótékonykodni, de most úgy gondoltam, hogy meghívom őket egy menüre, borsófőzelék volt fasírttal.

Nagyon nehezen fogadta el a hölgy a meghívásomat, de végül sikerült őket behívnom. Julika elmesélte, hogy fél éve halt meg a férje vastagbélrákban 45 évesen, úgy, hogy előtte makk egészséges volt. Ő éppen a kislányáért ment a suliba ugyanis belázasodott, gyógyszerre lett volna szüksége, de úgy sem tudta volna kiváltani a gyógyszereket, ezért nem mentek el a háziorvoshoz. Julika takarítónő több budapesti lépcsőházban, éjjel-nappal dolgozik, de így sem elég a pénze az albérleten és némi élelmen kívül semmire. Elmondta, hogy sokszor már hó közepén egy vasa sem marad, bármennyire próbálja beosztani a pénzt. Látszott rajta, hogy nem iszik, nem dohányzik, nagyon kedves hölgy, aki bármit megtenne a gyermekéért.

Nem azért írom le az esetet, hogy reklámozzam magam, de elfogott egy érzés, hogy nekem most segítenem, adnom kell. Elképesztően jó érzés volt. A kezébe nyomtam egy levél Rubophent és 2000 Forintot, miután elfogyasztották az ebédet. Öröm volt rájuk nézni olyan jól esett nekik a forró borsófőzelék. Ezután Julika felhívott magához, azt mondta, hogy ő csak úgy nem fogadhatja ezt el, süt nekem valamit.. Mondtam neki, hogy akkor vegyük meg hozzá az alapanyagot a kifőzde melletti CBA-ban.

Felhívott magukhoz és sütött is nekem egy kis mákos süteményt, az a kedvencem. Megígértem nekik, hogy megpróbálok segítséget kérni, mert ők tényleg megérdemlik és a Ments Meg Alapítvány készségesen állt a rendelkezésemre. Ezért megkérnék minden jóérzésű embertársamat, hogy segítsen! Akár gyógyszerrel, meleg ruhával, ami megfelelő lehet egy 7 éves kislányra, tartós élelmiszerrel vagy akár egy kis költőpénzzel! Julika tényleg megérdemli a segítségünket, kérlek szépen osszátok meg és aki úgy gondolja, hogy tud valamivel segíteni, írjon az alapítványnak egy e-mailt, akik elküldik Juilka pontos címét és esetlegesen a bankszámla számát.

E-mail elérhetőség: [email protected]

Forrás: www.anepszava.com

ÉRTÉKELD A MUNKÁNKAT EGY LÁJKKAL, ÉS OSZD MEG MÁSOKKAL IS! KÖSZÖNJÜK!