Ha közéjük tartozol, igazán szerencsés vagy! Ha a mai gyerekek megkérdezik a szülőket, nagyszülőket, hogy hogyan telt a fiatal koruk, akkor az...
Ha közéjük tartozol, igazán szerencsés vagy!
Ha a mai gyerekek megkérdezik a szülőket, nagyszülőket, hogy hogyan telt a fiatal koruk, akkor az időseknek felcsillan a szeme, és színes történeteket, kalandokat mesélnek, amik teli voltak élettel. Az ő idejük viszont már szinte elképzelhetetlen a mostani generációknak TV, mobiltelefon, internet és számítógép nélkül. De hogyan lehetett így élni és szórakozni? Nagyon is! Sok szempontból jobban, mint most. Az akkori gyerekek nagyon egészségesek voltak mentálisan, lelkileg és fizikailag is, és sokkal több személyes felelősségük volt. Ezét:
Nem volt könnyű, de megcsináltuk! A babaágyunk még olyan festékkel volt bekenve, ami ólmot tartalmazott, és ma már szigorú előírások vannak rá. Mégsem azt nyalogattuk egész nap. A szekrényekben nem sorakoztak a modern orvosságok, és bukósisak nélkül bicikliztünk. Nem csak a csapból ittuk a vizet, és sok vajat, meg kenyeret ettünk, a süteményekről és cukros italokról nem is beszélve. De ritkán voltunk túlsúlyosak, mert mindig kint játszottunk a szabadban. Reggel mentünk el találkozni a barátainkkal, és a legfontosabb annyi volt, hogy estére hazamenjünk. Pedig senki nem tudott minket felhívni telefonon, vagy üzenetet küldeni sms-ben. Mégis túléltük. Igen, néha megsérültünk, de nem csináltunk belőle akkora ügyet, mert az élet része volt. Igen, leestünk a fáról, megütöttük magunkat, volt pár törött fog, néha csont. Mégsem perelt be ezért senki senkit, mert megtanultunk felelősek lenni saját magunkért. Megtanultuk, hogy a tetteinknek következményei vannak, ezért jobban figyeltünk legközelebb. Azt is megtanultuk, hogy hogyan lépjünk tovább, és hogy a kudarc is az élet része, ami után újra meg kell próbálni. Nem voltak videojátékok, ezért találékonynak kellett lennünk. A legtöbb játékot nek kaptuk, hanem megcsináltuk magunknak. Nem volt több száz barátunk a Facebookon, de akik voltak, azokkal mindig találkoztunk és számíthattunk rájuk. Aki az iskolában rosszul teljesített, annak ismételnie kellett, nem babusgattak mindenkit. A tanárok és a szülők együtt nevelték a gyerekeket, és igen, akire ráfért azt megdorgálták. Viszont a gyerekek tisztelték az idősebbeket, és megtanulták, hogy dolgozniuk kell a sikerért. Mégis túléltük.
Forrás: blikkruzs.blikk.hu
