Két magzat beszélget az anyja hasában :- Mondd, te hiszel a születés utáni életben ?- Persze. A születés után jön az élet. Talán azért vagyunk itt,...

Két magzat beszélget az anyja hasában :- Mondd, te hiszel a születés utáni életben ?- Persze. A születés után jön az élet. Talán azért vagyunk itt, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.- Lárifári ! A születés után nincs semmi ! Onnan még senki nem tért vissza ! S különben is, hogy nézne ki ?- Azt pontosan nem tudom, de úgy érzem, hogy ott mindenhol fények vannak... S talán a saját lábunkon fogunk járni, s a saját szánkkal eszünk.- Ez már végképp ostobaság ! Járni nem lehet ! S még, hogy szájjal enni ?! Nevetséges ! Hát nem látod a köldökzsinórt ? S ha már itt tartunk, gondolkodj el egy picit : azért nem lehetséges a születés utáni élet, mert a köldökzsinór túl rövid.- Igen, de szerintem valami biztosan lesz, épp csak máshogy, mint amit itt életnek nevezünk.- Ostoba vagy. A születéssel az élet véget ér, és kész.- Figyelj, nem tudom pontosan mi lesz, de majd a Mama segít nekünk...- A Mama ? Te hiszel a Mamában ?- Igen.- Ne nevettesd ki magad ! Láttad már valahol ? Egyáltalán látta már valaki ?- Nem, mert itt van körülöttünk. Benne élünk. S bizony, neki köszönhetjük, hogy vagyunk.- Na, most már hagyjál békén ezzel az ostobasággal, jó ? Majd akkor hiszem a Mamát, ha látom.- Látni nem tudod, de ha elcsendesedsz, akkor hallhatod az énekét, érezheted a szeretetét. Ha elcsendesedsz, érezni fogod a simogatását, érezni fogod óvó kezét."

ÉRTÉKELD A MUNKÁNKAT EGY LÁJKKAL, ÉS OSZD MEG MÁSOKKAL IS! KÖSZÖNJÜK!