A ballib megmondóemberek szeretik a teljhatalmat. Mindent ők akarnak megmondani, meghatározni.
Évek óta azt is meg akarják mondani, amihez semmi közük: milyen kereszténynek lenni.
Néha belebocsátkozom ilyen vitákba. A jellemző menet: hozzám vágják "te nem vagy keresztény, mert", majd következik valami marhaság, aminek semmi köze a témához.
Lassan kiderült: ballib szemszögből igazi keresztény az, aki elavultnak tekint minden olyan keresztény elvet, mely ellentétben áll a liberális-progresszív eszmevilággal, viszont cserébe kőkeményen támogatja a liberális politikai pártokat és személyiségeket.
Én büszke vagyok arra, hogy ballib szemszögből álkeresztény vagyok!
Mert valójában a keresztény magatartás pont az ellenkezője! Hihet egy keresztény bármely politikai eszmében, de nem azokat az egyes keresztény elveket hagyja el, melyek összeegyeztethetetlenek az adott politikai eszmével, hanem pont fordítva: a politikai hitéből hagyja el azokat a pontokat, melyek nem egyteztethetőek össze a kereszténységgel. Pl. simán lehet egy keresztény liberális, azaz hihet abban, hogy az ideális társadalmi rend a polgári demokrácia és a kapitalizmus, de az egynemű házasságot és az abortuszt nem támogathatja. Vagy simán lehet egy keresztény kommunista, azaz hihet abban, hogy az ideális társadalmi rend a népi demokrácia és a tervgazdálkodés, de a materialista világnézetet nem támogathatja.
Most kiderült: a ballibek szerint mindenki álkeresztény, aki nem tart szigorú böjtöt.
Ortodox szemszögből még a dolog valamennyire értelmes is lenne, mert az ortodox szabályok máig az ókoriak, azaz az év során 4 többnapos böjti időszak van - karácsonyi böjt: 30 nap, apostoli böt: 8-29 nap (a Húsvét dátumától függ), nagyböjt: 48 nap, Mária-böjt: 14 nap -, plusz több egynapos böjt, valamint szinte minden egyéb szerda és péntek. De ortodox szempontból se automatizmus ez, nem a böjt tesz valakit kereszténnyé. Jobb nem böjtölni, mint böjtölni, ha az ember nem érzi át az egész értelmét.
Katolikus szemszögből az egész teljesen abszurd. A II. Vatikáni Zsinat óta a böjti szabályok rendkívül lazák, pl. a nagyböjt alatt is csak szerda és péntek böjti nap. S persze a katolicizmusban is él az, hogy önmagában a böjt nem elég.
Ami pedig a legviccesebb: nem létezik olyan keresztény szabály, hogy temetés után böjtölni kellene. Sőt, a az ellenkezője a szokás, a halotti tor. Az ortodoxiában egyenesen odáig megy ez, hogy már a temetőben osztogatnak ételt a temetés után. A katolicizmusban ilyen ugyan nem szokás, de a közeli rokonok közös étkezése egyenesen általános szokás.
S persze még valami: a böjt alatt tiltott ételek listája nem tartalmazza a vízi állatokat, a halakat leszámítva. A katolicizmusnál szigorúbb ortodoxiában se. Pedig ott a szabályrendszer keményebb, vannak a következő fokozatok:
- semmit se szabad enni vagy inni,
- semmi állati termék, hal, olaj, alkohol,
- semmi állati termék és hal,
- semmilyen hús (hal és más tengeri állat nem számít húsnak),
- nincs böjt,
- tilos böjtölni.
Ezek a khalkedóni ortodoxia szabályai, a nem-khalkedóni ortodoxok szabályai kicsit másak. Ott pl. olyan is van, hogy "enyhített böjt", mely csak napkeltétől napnyugtáih tart - a muszlimok innen vették át saját szabályaikat.
Ezt kevesen tudják, de valójában a mai muszlim törzsterület nagy része egykor nem-khalkedóni ortodox volt, lásd Szíriát, Jordániát, Irakot, Egyiptomot. Ezek a területek a Mohamed próféta halála utána fél évszázadban lettek meghódítva az iszlám által, s a nem-arab lakosság lassan el lett arabosítva és iszlamizálva. (Az arabosítésnak valójában csak a perzsák voltak képesek ellenállni.) Az eredeti helyzetnek máig vannak nyomai, máig vannak kis nem-arab csoportok a régióban, s - nagyobb számban - arabok, akik nem tértek át az iszlámra: ez 5-10 % közti arány, a speciális helyzetű Libanont leszámítva, ahol máig a lakosság harmada keresztény, s ennek a 80-85 %-a arab nemzetiségű.
