Megosztás:
A "cápa" szó persze nem az én találmányom, én sose mondanék ilyet, de 25-30 éve még ez volt a ballib norma a római pápa megnevezésére.
Azóta persze nagyot fordult a világ. 10 éve különösen, hogy a világ nagyurai a saját emberüket jutatták be a vatikáni trónra. Az azóta a római pápa trónját bitorló egyén éjt nappallá téve rombolja a kereszténységet, igyekszik a katolicizmusból újprotestáns woke szektát fabrikálni, mindezt a teljes progresszív emberiség legnagyobb tapsvihara mellett.
Persze nekem könnyű. Hiszen eleve nem vagyok katolikus. De tudom, ez a helyzet nagyon nehéz egy hívő katolikus számára, akinek most számot kell vetnie a római pápát istenítő katolikus dogmákkal, s választania kell a dogma és a valóság között: a téveszmés dogma és Krisztus valósága között. Saját tapasztalat: a legtöbben Krisztust választották, s szégyellik a mostani római pápát, ezt amolyan ideiglenes állapotnak tekintve, mint a Borgiák idejét párszáz éve.
Persze a jelenlegi római pápa sztorija éppenhogy igazolja a pápaságra vonatkozó katolikus dogmatika hamisságát. Hiszen elvileg ő a hit megkérdőjelezhetetlen léteteményese. Azaz bármikor kinyilváníthatná marhaságait kötelező formában, s akkor azokból azonnal kötelező katolikus dogma lenne, melyet hívő onnantól nem kérdőjelezhet meg. Csakhát a gyakorlatban ezt nem teheti meg, ő a valóságban csak egy testület első embere, de nem teljhatalmú főnök, s szervezetének szokásjoga százszor erősebb nála - azaz pontosan az a helyzet, ami a teljesen abszurd "pápai tévedhetetlenség" 1870-beli bevezetése előtt volt.
Szóval van egy katolikus alapelv, mely szerint a római pápa abszolút uralkodó és minden tudás feje. Míg más részről van a valóság, hogy soha egyetlen római pápa se volt képes abszolút uralkodóként, mindentudó végső instanciaként eljárni. Úgy teszünk, mintha lenne egy gurunk, de vigyázunk, nehogy a guru mondjon bármit is. Mint a mormonoknál a próféta, aki sose mond semmit banalitásokon kívül.
Tulajdonképpen éppen ez az ellentmondás menti meg a mostani katolicizmust a teljes eretnekségbe eséstől. Hiszen így mit is látunk: a katolicizmus megy előre a maga megszabott útján, a woke római pápa meg egyedül apró, bátortalan, direkt kétértelmű nyilatkozatokra meri elragadtatni magát.
Orbánék meg ügyesen látták meg ezt a helyzetet. Teljesen helyesen átlátták: a kérdés politikai, nem vallási. Így pedig politikailag kell kezelni. Ehhez meg értenek.
Emelem kalapom azok előtt, akik ebben kénytelenek részt venni. Embert próbáló feladat lehet ugyanis a patagóniai főeretnek előtt hajlongani, vele együtt imádkozni, elviselni rezzenéstelen arccal sátáni vigyorát.
Én ehhez túl egoista vagyok. Képtelen lennék erre. Ezért is mondtam le harmincvalahány évesen már a politikusi pályáról, baromi nehezen vagyok képes diplomatikus lenni és kompromisszumokat tenni. Miközben tudom, valakinek ezt meg kell tennie, s ennek hasznát én is élvezem.
Olyan ez nálam, mint a húsevés. Szeretek húst enni, de képtelen lennék állat levágásában részt venni.
Egyszer voltam a patagóniai eretnektől 150 méterre. Amikor pontosan 4 éve Szófiába látogatott, s én is Szófiában voltam. Állami meghívásra volt Bulgáriában egyébként, a Bolgár Egyház nem hívta meg őt hivatalosan, direkt azért, mert nem akarta a meghívást teológiailag legitimálni. (Majd csak egy udvariassági találkozó volt, de a római pápa hivatalos fogadásán nem vett részt az ortodox egyházi vezetés, ezzel jelezve, hogy ez csak protokolláris, diplomáciai találkozó, nem keresztény esemény.)
150 méterre mentem el tőle, s bizony még így is érezhető volt a gonoszság kisugárzása. Szóval képzelem mi lehet tőle 1 méterre lenni. Nem irigylem a Semjént, akiről - személyesen ismerve őt - tudom, hogy tényleg hívő ember.
A ballibek meg dühösek, képtelenek a helyzetet kezelni. Bevezérelték magukat egy csapdahelyzetbe.
Az meg viszont baromira gyomorforgató, hogy minden fontosabb fideszes megmondóember hirtelen pápista lett. Tisztelet a kivételnek.
Persze az esemény hatalmas politikai siker Orbánnak, gyakorlatilag kiütéses győzelem született Ferike felett. A gond az, hogy ehhez nagyon kellett hazudni. S míg a politikában a hazugság nem probléma, ez szerves része a politikacsinálásnak, addig a vallásban ez az eszköz tiltott. Nekem ez a bajom az egésszel, számomra a vallás a politika felett áll.
