Három gyermek édesapja vagyok, a fiam 8 éves, a lányaim pedig 7 és 4 évesek. A feleségem már több mint 15 éve tanítónő, így tehát elég sok történetet...
Három gyermek édesapja vagyok, a fiam 8 éves, a lányaim pedig 7 és 4 évesek. A feleségem már több mint 15 éve tanítónő, így tehát elég sok történetet hallottam már, szülőktől és tanároktól egyaránt. Sok szülő azt gondolja, hogy az iskolában a gyerek mindent megtanul, de ez nem így van!
A mai cikkünkben a tanárok és a tanítók munkájáról szeretnénk megosztani veletek néhány gondolatot, egy tapasztalt tanítónő a következőket mondta: a mai nevelésünk hatalmas működési zavarokat okoz a gyerekekben, olyan generációt nevelünk, aki nem fogja tudni megállni a helyét az életben. Mi tanítjuk a gyermekeinket arra, hogy egocentrikusak legyenek és arra, hogy ne legyenek kitartóak, hanem ha bármit is elkezdenek gyorsan feladják és nem próbálkoznak többször az adott probléma megoldásával. Jegyezzük meg: mi szülők "nem a legjobb barátai" vagyunk a gyerekeinknek, hanem elsősorban szülők.
A mi feladatunk, hogy neveljük őket és figyelemmel kísérjük csemetéinket. A " legjobb barát" nem vonhat felelősségre és nem kérheti, hogy szépen viselkedj. Ezért vannak a szülők. A gyerekek tudatos tehetetlensége a szülők hibája. Van egy nagy probléma a mai generáció nevelésében, ez pedig a gyerekek tudatos tehetetlensége. A gyerekek többsége tudja, ha azt mondja, hogy "ezt nem tudom megcsinálni" akkor a szülők elvégzik helyette az adott feladatot. Itt a példa arra, hogy a szülők nevelnek olyan embereket a gyerekekből, akik az első problémánál kudarcot vallanak, mert meg sem próbálják megoldani.
A kudarc normális dolog a felnőtté válás idején
A gyerekek meg kell tapasztalják mit jelent a kudarc és, hogyan harcolhatnak ellene, hogy végül győztesek legyenek. A gyerekeknek szükségük van az "utasításokra" azért, hogy felnőttkorukban, amikor a szülők már nem irányítják őket, akkor is meg tudják oldani a problémákat.
Mutassuk meg a gyereknek mit és, hogyan kell csinálnia, majd hagyjuk, hogy boldoguljon egyedül. Normális dolog, hogy elsőre nem fog olyan minőségi munkát végezni mint a szülő, de csak így fogja megtanulni, hogyan kell valamit megoldania, másképp soha semmit nem fog tudni megoldani.
A tanárokat és a tanítókat főleg azok a gyerekek keserítik el, akik meg sem próbálják megoldani az adott feladatot. Sajnos a gyerekek így vannak nevelve, mert a szülők mindig sietnek megoldani a gyerek problémáját.
A gyerekek és a tanárok érdekei
Kedves szülők ne felejtsétek el, hogy amikor a gyerek érdekeit véditek, akkor támogatni kell azt a tanárt aki valamilyen formában rendre utasítja a gyereket. Hallgassátok meg a tanárok és tanítók véleményét és fogadják el a tanácsaikat, mert az ő kezük alatt már több száz gyerek felnőtt, tehát nagy tapasztalattal rendelkeznek.
Ne felejtsük el azt sem, hogy egy gyerek máshogy viselkedik az iskolában és máshogy viselkedik otthon. Kerüljük a veszekedéseket a tanárokkal főleg, ha a gyerek is ott van, mert ilyenkor semmibe vesszük a tanító képességét. A tanítók és a tanárok nem tudják a gyerekeinket nevelni. Sok szülő azzal a gondolattal áltatja magát, hogy a gyerek az iskolában majd megtanul mindent, a tanároktól amire szüksége lesz az életben. Ez nem a tanítók dolga, hanem a szülőké!
Ne felejtsük el, hogy a tanárok sokkal több időt töltenek el a gyerekkel mint a szülők, és nem egy gyerekkel hanem 20 - 25 gyerekkel, akiknek még a tananyagot is le kell adniuk. Képtelenség, hogy ilyen körülmények között a gyerekeinket még az életre is megtanítsák, ezeket a dolgokat a gyerek otthon, a családjától kell megtanulja. Egyszóval a szülő kötelessége, hogy a gyereket megtanítsa és felkészítse az életre, a példamutatásával és tanácsaival. A tanárok és tanítók csak segítenek ebben a munkában, de semmi esetre sem az ő dolguk a gyerek nevelése és irányítása.
Forrás: ketkes.com
