Megosztás:
A bolgár főváros nem turistalátványosság. Egyszerűen csúnya.
Az ok részben földrajzi. A legnagyobb balkáni hegyvidéki mélyedésben található, de ennek mérete se túl nagy, nyugat-kelet irányban kb. 70-80 km, észak-dél irányban kb. 10-20 km. Északra, keletre, délre magas hegyektől zárt, egyedül nyugat felé zárt alacsonyabb hegyektől.
Mindigis regionális központ volt, hiszen mind az Égei-tengertől a Dunáig tartó egyik fő útvonal, mind a Fekete-tengertől az Adriáig tartó egyik fő útvonal itt halad el, de mérete mindig kisváros volt. A török kor végén 20 ezer alatti volt a lakosságszám.
Ekkor Szófia csak a 6. legnagyobb bolgár város volt. Tisztán politikai okokból lett fővárosnak választva mégis: mert kb. félúton van a bolgár etnikai területen nyugat-kelet irányban. Aztán persze ennek a területnek a nyugati része nagyobbrészt nem lett Bulgáriáé, így most Szófia a szerb határtól alig 50 km-re van.
A főváros státusz miatt a lakosság drasztikusan növekedni kezdett, ami miatt a levegő minősége kibírhatatlan lett télen: a szénnel való fűtés miatt állandó szmog volt a teleken. Ezt persze részben megoldotta az árammal való fűtés és a központi fűtés, de ma már az autók okoznak szinte ugyanilyen problémát: a környező hegyek miatt a levegő gyakran bent reked a városban, nagy szél kell, hogy ez ne így legyen.
A kommunizmus alatt a helyzet súlyosbodott: a már így is túl magas 400 ezres lakosságszám drasztikusan emelkedett, a 70-es évekre elérte az egymilliót. Ma hivatalosan 1,4 millió a lakosság, de mivel a kommunizmus bukása óta Bulgáriában nem szokás a lakcímbejelentés, lehet ez a valóságban 2 milllió is, az ország lakosságának a harmada.
A kommunizmus fő károkozása azonban nem ez, hanem a panel lakótelepek. Magyarországon is épült sok panel, de jellemzően üres területeken, s sose olyan eltúlzott mértékben, mint Bulgáriában. Míg Magyarországon a legnagyobb lakótelepen is alig 50 ezer ember él (Budapest, XIV. ker.), addig csak Szófiában van 4 ugyanekkora és 2 nagyobb lakótelep, a legnagyobb 130 ezer fős!
Ráadásul míg Budapesten volt igyekezet a lakótelepek humanizálására, lásd legyenek járdák, intézmények, kereskedelmi egységek, parkok, addig Szófiában a tipikus lakótelep félkész kinézetűen lett átadva, sokszor még az utcák se lettek leaszfaltozva. Ami pedig eleve rossz, az csak tovább romlik.
Vicces emlékem, amikor a múzsám először járt Budapesten a Havanna utcai lakótelepen, ez 1986 végén volt, azt hitte, ez valami elit hely fontos emberek számára. Amikor mondtam neki, hogy ez számít az egyik legszarabb helynek Budapesten, meglepődött. Nem tudta mire vélni: hogy hogy mindenhol van útburkolat, járda, játszóterek, parkoló, padok, rendesen elkerített virágágyások, s csak a kukák körül van egy kis szemét, meg falfirkák a házakon.
Persze most a szófiai helyzet sokkal jobb már. A kapitalizmus legalább abban hatott, hogy mindenhol lettek boltok, más intézmények. Egy időben még az ellenkező végletbe is elmentek a dolgok: amikor minden negyedik földszinti lakásból bolt lett, s a pincékből meg vagy boltok vagy más intézmények. Ezen kívül az emberek egy részének lett több pénze, így sokan költöttek a lakások rendbe hozatalára.
De a túl sok panel ma is nagyon kellemetlen látvány. Van ahol most már normálisan néz ki a házak környéke, de ma is vannak nagyon elhanyagolt részek.
Ami viszont megdöbbentő: a hatalmas kereslet miatt az árszint nagyon magas. Éveken keresztül az átlagár magasabb volt, mint Budapesten, csak a legutóbbi magyar lakásár-emelkedés óta nincs ez így. De ma is 1200 euró/m2 az átlagár a legrosszabb lakótelepeken, s ez is csak a felújítanadó lakásokra igaz. Egy jobb lakótelepen egy felújított szép lakás, 2- vagy 3-szobás, mondjuk 75 m2 mérettel nehezen kapható 120 ezer euró alatt.
