Ha másra nem, egy biztonságos, szeretettel teli családi háttérre minden egyes embernek szüksége van! Ha ez megvan, bármilyen nehézséget el lehet...
Ha másra nem, egy biztonságos, szeretettel teli családi háttérre minden egyes embernek szüksége van! Ha ez megvan, bármilyen nehézséget el lehet viselni. Sokaknak azonban ez nem adatott meg...
A megható történet két teljesen különböző családról szól, akik mindössze nagyon közel laktak egymáshoz.
Az egyik család lakásában rendszeresek voltak esténként a veszekedések, kiabálások, ajtócsapkodások, a másik család házában viszont legtöbbször béke, nyugalom honolt.
Egyik este a veszekedős család felesége így szólt a férjéhez:
- Te, menj már át a szomszédokhoz, és derítsd ki, hogy mitől van mindig olyan harmónia, és béke az ő otthonukban.
Hogy addig se legyen veszekedés, a férfi szót fogadott, majd átugrott a szomszédba, az ablak alatt megállt, hátha lát, vagy hall majd valamit. Az asszony éppen az előszoba padlóját súrolta, ám hirtelen átszaladt a konyhába, mert hallott valami zajt. A férj épp a lépcsőről sétált lefelé, azonban nem vette észre a fölmosó vödröt, így megbotlott, és az egész vizet kiborította.
Beszaladt a feleség, és így szólt:
- Ne haragudj, drágám, az én hibám, hogy ott hagytam a vödröt.
- Nem, nem, én vagyok a hibás, mert nem néztem szét, mikor lejöttem - válaszolt a férj.
Ezután megcsókolták egymást, átölelték egymást, és együtt feltakarították a kiömlött vizet.
A lelkes, kukucskáló szomszéd, látva a megható jelenetet, elszomorodott. Mikor hazament, az asszony már izgatottan várta, és azonnal meg is kérdezte, hogy mit sikerült kiderítenie.
- Na, mi a titkuk? - faggatózott a kíváncsi asszony.
- Az, hogy náluk mindenki elismeri, ha hibázott, míg nálunk mindig, mindenkinek igaza van.
- filantropikum
