Megosztás:
Bolgár anyósom 1956-ban érettségizett.
Nagy baj volt azonban. Az érettségi májusban volt, Hruscsov győzelmi kongresszusa meg februárban.
S ekkor "kiderült" a kongresszuson: Sztálin elvtárs rossz bácsi volt. Ez lett az abszolút örök igazság. Igenám, de akkor stornó a korábbi abszolút örök igazság, hogy Sztálin elvtárs jó bácsi volt, s neki köszönhetünk mindent.
Volt is erről egy korabeli szovjet vicc:
A kisgyerek kérdezi a nagyapját:
- Nagyapa, igaz, hogy Lenin bácsi jó ember volt?
- Igaz.
- Na és Sztálin bácsi?
- Ő rossz ember volt.
- Na és, nagyapa, Hrucsov bácsi milyen ember?
- Azt még nem tudjuk. Amikor meghal, ki fog derülni.
Változott tehát a pártvonal. Viszont mivel a Pártnak mindig igaza van, a vonal változása nem vallható be, úgy kell tenni, mintha mindig az új vonal lett volna.
Az illetékes elvtársak az Oktatási Minisztériumban azonnal átlátták a problémát: jövőre lesznek majd új iskolai történelemkönyvek, de mi lesz az idei érettségivel? Mert az mégse lehet megtenni, hogy a teljes XX. századot ideiglenesen kivesszük az anyagból, dehát az se járható út, hogy a meglévő tankönyvek alapján lesz az érettségi, mert ezekben még a régi pártvonal tükröződik! S nincs idő új könyveket nyomtatni, majd ebből felkészíteni a diákokat.
Meg is alakult emiatt a Válságbizottság. Szerencsére okos elvtársakból állt, akik pár nap alatt előjöttek az elmés tervezettel:
- lista készült a hatályos történelem tankönyv "hibáiról", oldalszám, sorszám szerint,
- minden tankönyv, ami nincs érettségizős diáknál, összeszedendő és bezúzandó.
A vezetőség el is fogadta a tervezetet. S az ki lett küldve minden iskolaigazgatónak az ország területén.
Aztán az érettségiző diákok egy napra fel lettek mentve a tanulás alól, ezen a napon meg kellett jelenniük történelem tankönyvükkel. Majd az igazgató egymás után mondta melyik oldalon melyik sor satírozandó át, néhol egész bekezdések, máshol csak szavak. Az is megesett, hogy az egész lap "hibás" volt, itt az adott lapot ki kellett tépni.
Úgy 2 és fél óra alatt minden kész is lett. Immár pártvonal-konform lett minden diák tankönyve.
Egy diák éppen beteg volt aznap. S lustán nem csinálta meg a tankönyv-revíziót, képes volt az esemény után 2 héttel is még a "hibás" tankönyvvel megjelenni az órán. Nem maradt más hátre, tőle elkobozták a könyvét, a diák magatartás jegyét pedig lerontották a félévre.
Ha azt mondták volna akár még csak 10 éve, hogy ez a módszer lesz a modern liberalizmus egyik eszköze, nevettem volna. S mégis:
