Doboz kakaó

A párkapcsolatok nehézségéről egy teljesen autentikus, saját eset.

1985 vége volt. Havannában.

Pont amolyan átmeneti állapotban voltunk a jövendő múzsámmal, azaz már egyértelműen nem csak barátok voltunk, de még nem volt rendes szexuális viszonyunk se (tudom, mai szemmel ez furcsa, de akkor ez megesett emberekkel, hogy nem azonnal feküdtek le egymással).

Az én szüleim anyagilag kb. dupla jól álltak, mint az övéi, plusz az én szüleim nem takarékoskodtak, az övéi viszont mániákusan spóroltak, meg csencseltek. A csencselés alatt az értendő, hogy külföldieknek fenntartott boltokban bevásároltak kaját, aztén azt eladták 3-szoros áron kubaiaknak, majd ebből aranyat vettek. De ezt is mind eltették.

Eleve a magyar kiküldötteket jobban fizették, mint a tobbi KGST-országbelit, különösen jobban, mint a szovjet kiküldötteket, akik messze a legaлacsonyabb béreket kapták az összes komcsi kiküldött között, Igen, furcsa volt ez a szovjet gyarmatbirodalom: a legszarabbul a gyarmattartó hatalom állampolgárai éltek, a gyarmatok állampolgárai meg hozzájuk képest jólétben. Még a külföldre kiküldött szovjet emberek is, pedig ők privilegizáltak voltak az átlag szovjet polgárhoz képest!

Bonyolult volt eleve a KGST-kiküldöttek bérezése, 3 részből állt: otthoni pénz, helyi pénz, s amerikai dollár. Mondjuk az átlag magyar kiküldött kapott valamennyi forintot, ezt a magyarországi számlájára utaltak, ennek összege kb. annyi volt, mint egy magyarországi hasonló pozíció alapbére. Aztán kapott dollárt, összege pozíciótól függött, a Kubában dolgozó magyarok esetében ez kb. 150 és 1000 dollár között volt havonta, de ezt csak évente 10-szer fizették ki, nem járt a nyári 2-hónap szabadságra, ekkor ugyanis a kiküldött otthon volt, azaz nem volt ok plusz külföldi bérének utalására. (Mondjuk a nagykövet kapott ezer dollárt, az egyszerű nem-vezető beosztású szakértő meg 150-et.) Ugyanígy csak évente 10-szer járt a helyi pénz, ami esetünkben kubai pesót jelentett, de ez olyan kubai peso volt, amivel lehetett vásárolni a kubai "különleges" boltokban, ahová mezei kubai a lábát se tehettte be. Ezekben a különleges boltokban volt áru, persze nem valami nyugati árubőséget kell elképzelni, de minden alapvető élelmiszer megvolt, ráadásul nem volt a jegyrendszer ott érvényben.

Minden KGST-ország ezt a rendszert alkalmazta, persze a szovjetek megint a legrosszabbul jártak, Az átlag szovjet kiküldött ugyanis nem kapott egy szál dollért se, csak rubelt és pesót. Míg a magyar és a bolgár kiküldöttek közül a legalacsonyabb beosztásúaknak is járt dollár. A szovjeteknél viszont csak közepes rangtól felfelé járt dollár!

A legelitebb áruk csak dollárért voltak kaphatóak. Ilyennek számított pl. a nem-kubai cigareta, alkohol, csokoládé, igazi kávé (a normál boltokban csak cikóriával kevert kávé volt), az amerikai üdítők, jobb kozmetikai szerek, rendes minőségű műszaki cikkkek, s minden más hasonló.

Na most, a kakaó is "csak dolláros" luxuscikk volt. Jövendő múzsám szülei inkább meghaltak volna, mintsem hogy vegyenek bármit is dollárért. Szóval kakaó nem volt náluk a lakásban.

Aztán megtudtam, szereti a kakaót. Hát bementem otthon a spejzba, leemeltem 1 doboz kakaót a polcról, s másnap elvittem neki. Gondoltam, most milyen jó fej vagyok!

Két hónap múlva derült ki mi is történt. Mint ez jellemző rám, nem figyeltem oda, hanem rutinból cselekedtem. Szóval tévedésből egy bontoitt doboz kakaót adtam oda, nem egy bontatlant.

Aztán valamikor februárban már amikor teljes kapcsolatunk volt, egyszer azt mondja nekem "mire volt jó így megalázni engem?". Én persze őszintén meglepődtem, mit is követtem el. Lassan megtudtam: félig megevett, felbontott doboz kakaót ajándékoztam,

- S miért nem szóltál? - kérdeztem.

- Hogyan is szóltam volna, azt hittem direkt csinálod, hogy jelezd, te mennyivel gazdagabb vagy, Egész éjszaka zokogtam!

- Komolyan elhiszed, hogy direkt elviszek egy felbontott kakaót a barátnőmnek, hogy az megsértődjön? Ennyira hülyének nézek ki? Ráaádásul akkor még szex se volt, szóval direkt megharagítom azt, akitől akarok valamit, hogy aztán biztos ne legyen semmi? Ha ennyire forr bennem a megalázási vágy, akkor nyilván várok, s majd ha odaadja magát a titokban gyűlölt barátnő, aztán csapok le rá a felbontott kakaóval, nem?

Persze aztán tisztáztuk Ockham borotvája alapján: sokkal logikusabb, hogy mint mindig egyszerűen nem figyeltem oda, mint hogy pokoli tervet dolgoztam ki, melynek ráadásul lehet akár nagatív eredménye is rám.

De ha mondjuk egy filozófiában nem jártas lány lett volna, aki nem ismeri Ockham borotváját, akár lehetett volna rossz vége is.