Megosztás:
Volt Angliában egy vicc a 40-es években a kommunistákról.
Ül 3 kommunista a kávéházban (mert a kommunisták sose munkások, sose dolgoznak, jellemzően kávéházban naplopó értelmiségiek).
Éppen beszélgetnek. A pártvonal szerint természetesen. Mindenki elmondja, mindenben egyetért a Párt határozataival.
Aztán egyikük kimegy a vécére.
Amikor visszatér, megdöbbenve látja, 2 elvtársa az ellenkezőjét mondja, mint amit 5 perce.
Ugyanis időközben megváltozott a pártvonal.
Na, valami ilyen élménye lehetett a bulváríró Stephen Kingnek.
Nem követte rendesen a pártvonalat. Ő még a tegnapi feminista ukázok szerint mondott véleményt, melyek kimondták: a nőknek mindig igazuk van, az abortusz pedig nagyszerű, vidám dolog, s természetesen alapjog. Ennek szellében King elmondta: az abortuszt a csúnya férfiak tiltják, s azért, mert őket nem érinti, bezzeg ha érintené őket, akkor senki se lenne abortuszellenes.
King bácsi nagy hibát követett el, nem olvasta el a mai ukázokat. A pártvonal pedig tegnap óta megváltozott: ma már a férfiakat is érinti az abortusz, hiszen semmi akadálya, hogy férfiak teherbe eshessenek. A tegnapi feminizmus ma már elnyomó ideológiának számít, mert felváltotta őt a genderizmus! Olyat ma már csak megveszekedett fasiszták állítanak, hogy férfiak nem szülhetnek.
Így lett rendes progresszív harcosból a neves bulváríró Ku-Klux-Klan szimpatizáns.
A normálisok körében fel szokott merülni ilyenkor: mi a teendő, az aberráltak belső vitáival kapcsolatban mi a helyes álláspont? Alapvetően 2 verzió van:
- védjük a kisebb rosszat, azaz álljunk ki a kevésbé libbantak mellett,
- kívülről halkan röhögjünk.
Természetesen az utóbbi a helyes: szerintem kifejezetten kellemes dolog, amikor a libbantak egymást ütik. S nagy hiba lenne közülük legitimálni a picit kevésbé elmebetegeket, ez csak az elmebetegségnek segítene.
