"MEGVIZSGÁLTA, NEM TUDOTT SEGÍTENI. EKKOR AZ IDŐS NÉNI MEGKÉRDEZTE, MENNYIVEL TARTOZOM…?" Egy idős néni, akit rendszeresen vittünk haza, mindig...
"MEGVIZSGÁLTA, NEM TUDOTT SEGÍTENI. EKKOR AZ IDŐS NÉNI MEGKÉRDEZTE, MENNYIVEL TARTOZOM…?"
Egy idős néni, akit rendszeresen vittünk haza, mindig panaszkodott a sorsra, hogy a lánya lebénult, és nem gondolta volna sohasem, hogy őneki kell felnevelnie az unokáját…
A tegnapi cikkünkre reagálva, egyik kedves olvasónk az alábbi tanulságos, sokat mondó történetet osztotta meg velünk:
"A XI. kerületben taxizom, és egy idős néni, akit rendszeresen vittünk haza, mindig panaszkodott a sorsra, hogy a lánya lebénult, és nem gondolta volna sohasem, hogy őneki kell felnevelnie az unokáját.
Ekkor rábeszéltem, hogy hívja fel Csókay professzor urat, mert biztos voltam benne, hogy kimegy a lakásra és megvizsgálja a lányát.
Az elgondolásom bejött, de sajnos, miután megvizsgálta a hölgyet, a professzor úr válasza az volt, hogy sajnos nem tudunk segíteni a bajon.
Amikor megkérdezte a néni, hogy "mivel tartozom?", akkor azt mondta, hogy:
"semmivel és sajnálom, hogy nem tudok segíteni."
Én utólag halottam ezt, de itt szeretném tisztelettel megköszönni, hogy kifáradt és megvizsgálta a beteget, amiben egyébként biztos voltam.Köszönöm tisztelettel a professzor úrnak, hogy a belé helyezett bizalmamnak eleget tett és, személyes megjelenésével enyhített a család fájdalmán."
A magunk részéről is minden tiszteletünk és elismerésünk az olyan orvosoknak - köztük Csókay professzor úrnak - akiket nem a hálapénz, hanem a gyógyítás és a beteg embereken való segítés motivál. Akik ugyanolyan odaadással látják el a nincstelen nénit, mint a milliomost.
Oszd meg, ha szerinted is Ez a követendő példa!Forrás: http://www.anephangja.com
