Miért nincs bolgár antiszemitizmus?

Alapvetően az antiszemitizmus nem más, mint bármely más nép elleni ellenérzés. Az csak modern magyar és nyugati hiszti, hogy ezt valamiért ki kell emelni és külön kell kezelni.

S mikor alakul ki egy más nép ellen ellenérzés? Alapvetően valamilyen sérelem miatt. Magyar falvakban máig élő jelenség, hogy a betelepülő idegeneket (akik jellemzően szín magyarok) idegen testként kezelik. S lassan minden bajt az idegenekhez kötnek, azt is, ami nélkülük is megvolt. Amikor pedig valós bajok jelentkeznek az idegenek miatt (mert ilyenek mindig vannak), azok felnagyulnak óriásira a közösség képzetében.

S különösen problémás, ha az idegen nagyon más: sokkal szegényebb, sokkal gazdagabb, más vallású, más nemzetiségű, furcsa szokásai vannak, stb.

A végeredmény: kialakul az elnyomott "mi" és az agresszív "ők" kép. Minden probléma elleni harc immár nem maga a probléma elleni harc, hanem az idegenek elleni harc. Hiszen a hit az, hogy nélkülük nem lenne probléma.

Alapszinten persze mindez szimpla önvédelem, az adott közösség egészséges reakciója. Ha nem megy túl egy bizonyos határon, semmi gond vele.

Tulajdonképpen egyetlen eszköz van mindez ellen: nem megengedni, hogy idegenek tömegesen jelen legyenek egy meglévő közösségben. Ami persze nem mindig lehetséges, mert az emberi történelem már csak ilyen.

Nagyon kivételes, hogy aztán mégis van menekülés a kialakult helyzetből. Egy ilyen a haiti rabszolgafelkelés. 1791-ben Haitin a néger rabszolgák fellázadtak a hatalom ellen. A vezetők felszabadított négerek voltak, akik jól ismerték a történelmet és a hadművészetet. Végülis szinte csodaszerűen legyőzték a világ akkor egyik legerősebb hadseregét, a franciát, ennek következtében 1804-ben Haiti független állam lett. A harcok során a teljes fehér lakosság, a félvérek legnagyobb része le lett mészárolva a felkelők által, sok esetben még a gyűlölt házirabszolgákat is irtották (ezek egy része Kubába menekült, ezért van a kubai négerek egy részének francia neve). De lett egy híres kivétel.

A fekete felkelők ellen harcoló egyik egység lengyel volt. Napoleont a lengyelek felszabadítónak tekintették, így sok lengyel csatlakozott a francia hadsereghez, ez volt a Lengyel Légió. A Légió egy 5000-fős egysége Haitira lett kiküldve segíteni a franciákat. A helyszínen azonban a lengyelek arra jutottak, hogy a négerek csak a szabadságukért küzdenek a francia elnyomóik ellen, pont ahogy a lengyelek saját orosz, német, osztrák elnyomóik ellen, s ennek hatására átálltak a néger felkelőkhöz.

Az első haiti elnök, Jean-Jacques Dessalines az általa elrendelt mészárlás (a maradék fehérek kiirtása) előtt rendeletet adott ki, a lengyel légiósok törvényileg négereknek számítanak, s teljes jogú haiti állampolgárok, így mentességet élveznek bármilyen fehérellenes intézkedés alól.

A bolgár zsidóellenesség hiánya se azért van, mert a bolgárok speciális emberek, hanem történelmi okokból. Alapvetően 3 fő ok nevezhető meg.

Egyrészt, mindig kevés volt a zsidó, az összlakosság 2 %-a volt a csúcs (ma 0,1 % sincs). S ez a lakosság mindig el volt különülve, a tömeges asszimiláció és a kettős identitás ismeretlen. Olyan, hogy "zsidó vallású és bolgár nemzetiségű" egyszerűen nem létezhetett, a bolgár nemzetiség vallásilag abszolút zárt, a bolgár nemzeti tudat pl. az iszlámot felvett bolgárokat "törököknek" tekintette és ma is így van ez - a bolgár népnyelv máig "török vallásra térésnek" nevezi az iszlám felvételét. Lehet persze egy törökből vagy egy zsidóból bolgár, de csak teljes szakítással: azaz ortodox keresztény vallás kell, "rendes" bolgár név, s a bolgár szokások átvétele.

Vannak is ilyenek nem is kis számban, pár tízezer család lehet, aki a XIX. században zsidóból bolgár lett. Ezek ellen még a II. vh. alatti legkeményebb bolgár náciszimpatizánsok se szólaltak fel. 1941 januárjában lépnek életbe a bolgár zsidótörvények, ezek több pontban szigorúbbak a magyar zsidótörvényeknél (pl. a bolgár zsidótörvények kimondják a teljes zsidó lakosság kitelepítését Szófiából vidékre), viszont - ellentétben a magyar verzióval - sose nézik a származást, azaz aki 1940. december 31-én nem zsidó, az nem számít zsidónak, akkor se ha származásilag az.

Másrészt, a bulgáriai zsidók sose lettek "nagyurak". Se a török időkben, se azután nem lettek nagy számban az elit tagjai. Ahogy a kapitalizmus kiépítésében se játszottak kulcszerepet. Bár az első bank bolgár területen történetesen zsidó alapítású volt, a bankszektorban se lett soha túl erős zsidó részarány. Emiatt sose alakult ki a gazdag=zsidó kép az emberekben. A "gazdag" kép az inkább a meggazdagodott bolgár gazda, aki ügyeskedett, átverte a többieket a faluban, kihasználva helyzetüket, szóval nem tisztességes ember. Miközben a zsidó meg városi ember kis bolttal, esetleg gyógyszerész, vagy valamilyen mesterember, pl. órákat javít. A kommunista "zsíros kulák" kép később sokkal jobban hatott, mint a náci "zsidó parazita" kép.

S ebből következik a harmadik ok. A zsidó nem veszély, így harcolni ellene abszurdum. Közösködni velük nem jó, de ellenségeskedni velük se az.

Persze ma már van bolgár antiszemitizmus. Jellemzően importdivat. De egyszerűen teljesen marginális az egész, tulajdonképpen kimerül abban, hogy kamaszok látnak valamit a neten, s aztán horogkeresztet festenek egy falra.

Van egy komolyabban vehető szervezet, egy párt, mely következetesen terjeszt antiszemita szövegeket. Idén pl. azzal borzolták a kedélyeket, hogy az orosz-ukrán háború kérdésében teljes erővel az ukrán oldalra álltak, ezzel alaposan megzavarva a "független" és "civil" elemzőket, akik pedig bizonyították, a neonácik mögött mindig a Kreml áll.