Aki most arra számít, leírom, hogy a multik milyen borzalmas értérendek propagálására jöttek létre, az csalódni fog. Ugyanis a helyzet egyáltalán nem ez.
Sokszor láttam fideszes és hasonló médiákban: a multiknál kötelező progresszívnak lenni, pl. az embereket kiparancsolják a rendes évi homokmenetre. Azaz a multik Kelet-Európában valamiféle harcos kiállást követelnek meg alkalmazottaiktól.
Meg kell mondanom: nem igaz. Immár 16 éves tapasztalattal mondom ezt: sose láttam ilyet.
A dolog persze nem ilyen egyszerű. Egyrészt a multicégek bőszen hirdetik a legperverzebb progresszívista értékeket is, másrészt fatális tévedés azt hinni, hogy ezeknek a cégeknek ne a profit lenne a fő céljuk. Ezek a cégek nem propagandista alapítványok, mint pl. a Nyitott Társadalom Alapítvány és társai, melyeknek valóban egy adott értérend terjesztése a fő tevékenységük. Soros apó célja pl. nem a profit, hanem éppen ez.
Viszont a nagy cégek esetében a helyzet teljesen fordított: a propagandaterjesztésben odáig és csakis odáig mennek, amilyen szintig ez abszolút szükséges megítélésük szerint.
Hosszú éves tapasztalatom során arra jutottam, a multik és a liberális-progresszív eszme kapcsolata lkb. olyan, mint Kádár-kori kisemberé és a marxista eszméé: kényszer alapú. A Kádár-kori kisember tudta mennyit kell megadnia a rendszerhűségből, hogy a rendszer békén hagyja, s ezt meg is adta neki, közben nem is komolyan véve az egészet.
A multik úgynevezett társadalmi felelősséget vállalnak. Ez a cég számára egy ki nem kerülhető költség, egyszerűen a marketing szerves része. Pl. aggódni kell a globális melegedés miatt, zöldnek kell lenni, így ez nem hiányozhat a cég profiljából se. Jellemzően ez valami totális kamu, vagy ha nem is az, teljesen lényegtelen tevékenységi elem. Mondjuk miközben a cég hatalmas kamionflottával rendelkezik, melyek nyilván károsítják a természetet, hiszen üzemanyagot égetnek, a cégvezetés kocsijait hibridekre cserélik, majd ezt meghirdeti a cég nagy betűkkel. Abszolút pótcselekvés, ráadásul feleslegesen drága is, de ki lehet írni.
Azonos a helyzet a kifejezetten társadalmi woke-ügyekkel. Nyugaton a woke-ideológia komoly hatalommal remdelkezik, nagy butaság lenne szembemenni vele, szóval kell pl. csináltatni az irodaházban wc-ket a harmadik nemnek, utalni pénzt valami társadalomromboló szervezetnek, s rendszeresen részt venni pár látványos eseményen, mondjuk a transzgyerekek énekfesztiválján és a rendes éves homokmeneten, plusz a homokbüszkeség hónapban kitűzni a homoklobogót, meg valami nagyon csúnya leszbit kinevezni a cég reklámarcának.
Mindenben semmilyen valós meggyőződés nincs. Egyetlen dolog van: követni az íratlan követelményeket, mert ha nem, akkor ezt valaki kiszúrhatja, s baj lesz.
Az egész propaganda hamissága ott érezhető a legjobban, hogy amikor a nyugaton lelkesen woke cég terjeszkedik olyan régióban, ahol a woke eszme marginális, ott hirtelen más lesz a hozzáállás.
Szemályes tapasztalat. Amerikai cég bulgáriai részlege. Értesülünk minden rendezvényről. A központban a Homok Hónap - már nem hét, hanem hónap - alkalmából még beöltözés is van, termek díszítése, s persze közös részvétel a homokmeneten. Nálunk meg? Egy A4-es papírlap a hirdetőtáblán, hogy Homok Hónap van. Nem viccelek, semmi más.
Pont mint a régi szovjet viccben:
A szovjet kisember nem talál munkát, egyetlen lehetősége a pártmunkási állás. Feladata az eszmét hirdetni a lakosság körében. Így hát elindul, becsenget lakásokba, majd azt mondja: "Jó napot, csak annyit szeretnék mondani, hogy a szovjet rendszer nagyon jó. Elnézést a zavarásért, viszlát!".
