Természetesen, egyetértek, hogy a büntetése letöltése után neki is kijár a tisztességes bánásmód, ha... Megvan az új eszmény- és...
Természetesen, egyetértek, hogy a büntetése letöltése után neki is kijár a tisztességes bánásmód, ha...
Megvan az új eszmény- és példakép!
Road-show-zik, interjúkat ad. Követendő példa. Azt mondják a jó útra térésben. Talán akkor kezdjük mindjárt azzal, hogy eleve nem kellett volna a rossz útra térni! Vagy? Hogy is van ez? A jófej? Meg a klassz srác? Na ne!
Tele vele a sajtó és a tv! Nekem meg a kerámiáim vannak tele azzal, hogy őróla bármi is szóljon.
Emberek! Álljon már meg a nászmenet egy szóra! Hát ő egy rabló (volt)! Mások pénzét vitte fegyverrel el!
Természetesen, egyetértek, hogy a büntetése letöltése után neki is kijár a tisztességes bánásmód, ha nem követ el újra valamit.
De elfogadhatatlan az ILYEN indíttatású piedesztálra emelés, akár könyv, akár film formájában. Amennyiben morálisan építő, és oktató egy ilyen "alkotás", az más kategória, mert sok bűnöző életét dolgozták fel filmen, könyvben, csak hogy azoknak volt az életét becsületben élők számára, és a becsüteletes útról éppen letérni készülők számára mondanivaló, tartalom, végkövetkeztetés. Hadd ne írjak példákat! De ez a film, nem az a film.
És Attila road-show-zik, interjút ad, celeb lett, megmondó, követendő! Miben? A jó útra térésben? Hát talán kezdjük azzal, hogy nem kellett volna a rossz útra térni! Nem igaz? Úristen! Hogy a magyar médiamunkás mennyire ostoba tud lenni!
No, ez a helyzet (is) tökélesetesen megmutatja a betegségét azoknak, akiknek a kezében döntési lehetőség van. És bizony nagy kár, hogy így van.
Náray Tamás a kommentekben kapott hideget-meleget. Te mit gondolsz? Ne felejtsd el megosztani!
