Megosztás:
A bolgár nevekkel magyarul 2 baj van:
- egyrészt simán átírják valamilyen angol átírással,
- másrészt az idősebbek emlékeznek még az oroszra, s oroszon keresztül akarnak átírni.
Az angol átírás fő baja, hogy kb. tíz változata van. Ennek fő oka maga Bulgária: egy rakás hivatalos átírás volt eddig elfogadva, s egyik se volt kizárólagosan használva, még a kommunizmus alatt se kontrollálta az állam az elvileg kötelező átírást.
Így aztán rendkívül vicces latinbetűs feliratokat nézni Bulgáriában: gyakorlatilag az összes létező verzió előfordul párhuzamosan. A helyzet a mobiltelefonok és számítógépek megjelenésével csak nőtt: a digitális kommunikáció kezdeti időszakában nem lehetett problémamentesen cirill betűket használni, mert több, egymással nem kompatibilis, szabvány létezett, így az átlagember inkább latin betűket használt, kb. saját ötletek alapján. Mondjuk a "zs" betűt írták a következő módokon: g, j, v, z, zh. Voltak persze zseniális ötletek is, a mobilozó első nemzedék a 90-es évek végén vicces módszereket talált ki a cirill betűk helyettesítésére az sms-üzenetekben, pl. a Ч betű így lett jelölve: 4, a külső hasonlóság alapján.
A helyzet elsősorban a cirill betűket nem ismerő külföldiek számára probléma, hiszen a sokféle átírás miatt képtelenség megállapítaniuk éppen mi a kiejtés az adott esetben.
2009 óta bolgár törvény írja elő a latinbetűs átírás egységes módját, de ez az átírás se teljesen logikus, kivételek vannak benne, másrészt tömegesen használnak az emberek más átírásokat máig. Pedig a törvény célja, hogy minden idegen nyelv csak ezt használja! Miközben még Bulgáriában sincs betartva, még a hivatalos szervek által se.
Íme egy példa, ez az állami Bolgár Rádió egyik honlapja: egyetlen oldalon belül ugyanaz a név 2 módon átírva. A bolgár ВАСИЛ egyszer VASIL, egyszer meg VASSIL:
Aztán a magyar újságíró látja a bolgár nevet valamelyik latinbetűs átírásban, s azt vagy hagyja ahogy van, vagy annak alapján alkot találomra magyar átírást. Az eredmény sokszor abszurd. Mondjuk látja, hogy VASSIL, s csinál belőle VASSZIL verziót.
Attól, hogy súlyosabb bajok legyenek csak az emlékezet ment meg minket. De szerintem az lassan elmúlik, s amint eltűnik pl. annak tudata, hogy egykor volt Budapesten egy DIMITROV tér, számítok a szörnyszülött GYIMITROV átírás megjelenésére is.
Elvileg létezett egy hivatalos magyar szabályzat erre "A cirill betűs szláv nyelvek neveinek magyar helyesírása" címmel, de a hatályos magyar helyesírási szabályzat már nem tartalmazza - a jelenlegi szabályzat a 12. változat, ez 2015-ben lépett hatályba, ez csak hivatkozik egy 1985-ös kiadványra.
Aki ismeri is ezt, de nem tud bolgárul, csak a már angolosított verzióját ismeri egy adott névnek, nem tudja eldönteni mi a teendő egy-egy konkrét esetben.
Plusz eleve ez a szabályzat súlyos hiányosságban szenved: átveszi az egyik bolgár nyelvészeti iskola hozzáállását, pedig annak tévedését laikus is könnyen belátja.
Az említett kérdés érdekes, szóval elmesélem. Minden nyelv nyelvészetében akadnak ilyen viták, pl. a magyar nyelvészetben vitás, hogy van-e "dz" fonéma, ahogy az is, hogy a "gy" és a "ty" rés-zárhang vagy zárhang, erre van két külön iskola, plusz egy harmadik, mely szerint időnként zár-réshang, időnként zárhang (én is ez utóbbinak vagyok a híve). Nos, a bolgárban ilyen a kemény-lágy vita.
Szóval az egyik bolgár nyelvészeti iskola szerint a bolgárban 22 mássalhangzó van, míg a másik szerint 35. Az eltérés onnan adódik, hogy az előbbi iskola szerint a bolgárban van gy, ny, ty fonéma, valamint még lágy b, lágy c, lágy f, lágy l, lágy m, lágy p, lágy r, lágy sz, lágy v, lágy z fonéma.
Miközben bárki aki hallgat sztendert bolgár beszédet, azonnal meg fogja állapítani, nem hall lágyságot, míg pl. a rokon oroszban egyértelműen hall ilyet.
Ráadásul még a 35 mássalhangzós elmélet hívei szerint is, a bolgár lágyság nem olyan, mint az orosz, hanem helyileg kötött, korlátozott. Laikus is azonnal felismeri: az orosz beszéd kifejezetten lágy - az orosz akcentus parodizálása szinte mindig ezen alapszik -, míg a bolgár egész másképp hallatszik, kifejezetten durva a hangzása az oroszhoz képest.
Szóval sokkal meggyőzőbb a 22 mássalhangzó elmélet, mely szerint:
- a legtöbb lágy mássalhangzó nem lágy mássalhangzó, hanem kemény mássalhangzó j,
- a d, g, k, l, n, t esetében egyes nyelvjárásokban van ugyan lágyság, de ez csak magánhangzó előtti, s ez se képez fonémát,
- a sztendert köznyelvben csak a d, n, t esetében tapasztalható valamilyen lágyság egyes ejtésekben, ez se általános, s persze ez szintén sose képez fonémát.
A témát vizsgáló új kutatások szinte mind 22-pártiak, pl. gépes vizsgálatok nem igazolják a 35-ös iskolát.
A magyar hivatalos átírási szabályzat viszont a 35 mássalhangzó elmélet alapján áll, azaz ДЯ/ДЬО/ДЮ, НЯ/НЬО/НЮ, ТЯ/ТЬО/ТЮ alakokat GYA/GYO/GYU, NYA/NYO/NYU, TYA/TYO/TYU alakban rendeli átírni.
Én ezért is sose alkalmazkodom ehhez a szabályzathoz.
Fordított esetben is vannak bajok, csak más jellegűek. Az egyik baj: a régies írású magyar nevek, pl. a "Tóth" név az mi: van "h" hang a végén vagy nincs, ezt egy magyarul nem tudó ember nem tudja megállapítani csak az íráskép alapján.
Aztán ugyanaz, ami bolgár-magyar esetben: az angol hatása. Sok esetben hajlamosan azt hinni emberek, valahogy angolul kell ejteni. Időnként besegítek ez ügyben a bolgár Wikipédiába.
Múlt heti besegítésem: Toroczkay cikkében jeleztem, hogy "torockai" és nem "torockaj":
