Megosztás:
A hajdan volt hatalmas gyarmatbirodalmakból mára semmi se maradt. Ma már a magállamok nem gyarmatosítanak nyíltan, ez túl drága megoldás, sőt még igyekeznek is gyarmataikait elveszteni. A bevált olcsó megoldás a gazdasági-pénzügyi függőség formális függetlenséggel.
Ezért aztán manapság alig pár olyan terület van a világban, ahol harc zajlik a gyarmattartó ellen.
A legtöbb létező gyarmat tulajdonképpen teher ma már, jellemző a helyi lakosság akaratából van még meg.
Hajdanán Észak-Amerikában hatalmas francia gyarmatbirodalom működött. Mára ebből egy darab kicsi, fél Budapest méretű szigetcsoport maradt Kanada partjaitól 15 km-re. Kétszer leszálltam a ganderi repülőtéren, szóval felülről volt szerencsém látni ezeket a francia szigeteket.
A történet kezdete a XVIII. század "világháborúja", a Hétéves háború (1756-1763). Alapja a francia-angol viszály volt a gyarmati területeik felett, de ehhez csatlakozott aztán többet között Ausztria a francia oldalon, Poroszország pedig az angol oldalon. A lényeg: az angolok nyertek.
A francia vereség területi következménye az lett, hogy az összes észak-amerikai területüket elvesztették, innentől lett a későbbi Kanada csak angol gyarmat. Az angolok azonban pár, francia-baszk halászok lakta jelentéktelen szigettel kapcsolatban kijelentették, hogy ez a terület nem érdekli őket, így ezek maradtak francia kézen: ez a Saint Pierre- és Miquelon-szigetcsoport, melyből kettőn van lakosság.
Ma ez tehát az egykori hatalmas Francia Amerika utolsó maradványa. Ennek következménye, hogy a helyi identitás közelebb áll az európai-franciához, mint a francia-kanadaihoz.
A lakossága 6 ezer fő. Sose létezett semmilyen igény az elszakadásra, valójában a terület életképtelen önmagában. Ráadásul se őslakosság nincs (az európai felfedezéskor lakatlan volt), s négerek sincsenek (a rabszolgaság idején ide nem szállítottak rabszolgákat), szóval a lakosság 99 %-ban francia, fehér, legnagyobb részben az eredeti telepesek leszármazottai.
Viszont mivel a lakosság száma kb. mint egy nagy falué, kialakult egyfajta sajátos regionális identitás. Minden megtartott népszavazáson a lakosság elutasította nem csak a függetlenséget, de a teljes integrációt is Franciaországgal.
A francia közjog ugyanis különbséget tesz megye (département) és közösség (collectivité) között. A megye az az ország szerves része, a tengerentúli megye státusza teljesen azonos az európai megyékével, az esetleges eltérések csak a sajátos földrajzi helyzetből adódnak, pl. ezekre nem hatályos a Schengen-egyezmény, de ezek az EU területének részei, minden vonatkozó következménnyel. Ezzel szemben a tengerentúli közösség az az ország autonóm része, eltérhet a francia jogrendtől egyes kérdésekben, pl. csak akkor részei az EU-nak, ha ezt külön kérik.
Szóval Saint Pierre-Miquelon ezt a státuszt alkalmazza. Jogilag, identitásbelieg Franciaország, gazdaságilag Kanada, hiszen a terület kis mérete miatt egy csomó szolgáltatás helyileg nem létezik, ezekhez át kell menni Kanadába, ami autóval is lehetséges, rendszeres kompjárat van, a jegy 45 euró, az út másfél óra.
Az életszínvonal a kanadai átlag alatt van. De nem sokkal, mert a francia kormány segélyezi a helyi költségvetést, s minden állami szolgáltatás ugyanúgy van, ahogy az európai Franciaországban. Szóval aki oda költözik, nem azért teszi, hogy gazdag legyen, inkább azért, mert nyugodt helyre vágyik.
Szóval pl. magyar útlevéllel be lehet utazni szabadon, vízummentesen, 3 hónapig tartózkodni lehet, de letelepedéshez engedély kell, azaz nem érvényes az EU-s szabad korlátlan mozgás joga.
Tulajdonképpen az egész helyről senki se tudna semmit, ha nem lenne a furcsa helyzet, hogy tengeri határ van Franciaország és Kanada között.
