A tavalyi év utolsó napján hallgatam ezt az adást, kutyaséta közben. Komolyan mondom: a Spirit FM-et egyre érdemesebb hallgatni.
A két vendég szélsőbalos és szélsőjobbos, mindkettő persze a szó igazi, jó értelmében, nem szitokszóként.
Kiss Viktor gyakorlatilag kommunista, persze nem a szó szitokszó értelmében, hanem ténylegesen. Persze nem a kádárista, szovjet típusú kommunizmus híve, hanem a szovjetellenes nyugati marxista nem-reformer hagyomány híve, azaz természetesen nem progresszívista, se nem eurokommunista. "Ideológia, kritika, posztmarxizmus" című művét pl. kifejezett ajánlom olvasásra. Alapállításaival persze én se értek egyet, nem tartom a marxizmust helyes világértelmezésnek, de kritikája nagyon sok dologban abszolút pontos.
Megadja Gábor fideszes, de ezen belül a polgári eszmét elvető irányzat híve. Nyilván sokkal közelebb áll hozzám emiatt.
Persze Megadja nem beszélhet szabadon, mégicsak a kormány embere, ha nem is hivatalos állami vezető, de amit mond, az a kormányra nézve kényes lehet. Kiss teljesen szabadon beszélhet, bár megélhetése alapvetően ballib kifizetőhelyektől függ, s a fő hely eredetileg MSZP-s kötődésű volt, ő maga marginális személy, s maga a fő intézmény is mára függetlenedni tudott, s eleve nem vesz részt közvetlenül a politikai harcban.
Ami megdöbbentő: más-más szavakkal, de szinte ugyanazt mondják. Megadja persze a kormánnyal egyetértve, pozitív hangnemben írja le a Fidesz tevékenységét, míg Kiss pedig külső, szenvtelen elemzőként, sőt sajnálkozva, de ugyanazt látja.
Persze, mert amikor az abormalitás a fősodor, akkor annak minden típusú kritikája egyért egymással valamilyen szinten. Függetlenül a kiindulási ponttól.
Érdemes végighallgatni, bár az adás hosszú és több ponton jól ismert dolgokat hangoztat.
A legjobb liberalizmuskritikát Kiss mondja el: megdőlt az a hamis várakozás, mely szerint csak idő kérdése és mindenki nyugati szinten lesz, s erre a felismerésre a baloldal nem tudott választ adni, míg a jobboldal gyorsan alkalmazkodott.
