Megosztás:
Elég gyakran nézem/hallgatom a magyar megmondó műsorokat. Ezek jellemzően jobbak, mint a cikkek és a hírműsorok.
Mára kialakult egy kb. 50 fős magyar megmondó elit, mely állandóan szerepel mindenhol, s láthatóan ez megélhetése fő forrása.
Volt idő, amikor még irígyeltem őket, végülis milyen jó lenne ilyennek lenni: véleménymondásból megélni. Persze eleve alkalmatlan vagyok, én írni tudok, beszélni nem: egy darab emberrel még tudok beszélgetni, de a kettő már baj, s a nyilvánosság már egyenesen megbénít. De gyorsan rájöttem, ha alkalmas lennék, akkor se lenne jó ilyen szerepben lenni.
S teljesen mindegy mi a politikai irány. Lehet a megmondóember nemzeti, lehet ballib, lehet ezek szélén mozgó fél-független típus, meg lehet hivatásosan mind a két irányt ostorozó típus, be van zárva mindig egy ketrecbe.
Valójában csak addig szabad, míg irányt választ magának, aztán azonban kötelezőek rá az irány dogmái. S onnan persze átpártolhat, de akkor meg a másik irány dogmáit kell elfogadnia kötelezően.
Persze mindez az alapelvek szintjén egyáltalán nem baj. Hiszen pl. aki húst eszik, az nem vegetáriánus, azaz nem lehet, hogy valaki a vegetáriánus klub rendezvényén vegetáriánusként a húsevést propagálja. A baj akkor van, ha az alapelvekhez nem tartozó nézetek is dogmásodnak.
Mondok is egy példát. Egy ismerős hosszú évekkel ezelőtt. Ballib ismerős, teljesen hithű, a ballibaizmus minden jellemzőjét produkálta. Egyszer azt találta mondani egy ballib társaságban, hogy neki az egyik kedvenc írója Wass Albert. Hát, megfagyott körülötte a levegő! S onnantól orbánozhatott teljes hangerővel, maradt körülötte egyfajta feszengés.
