Megosztás:
Az orosz nemzeteszme egyik érdekes kérdése a normannizmus/antinormannizmus vita.
Az általánosan elfogadott álláspont szerint a szláv őshaza valahol a mai lengyel-belarusz határvidéken és attól kissé keletre lehetett. Innen kezdődött a szlávok kirajzása, először nyugat, észak, kelet felé már az i. e. III. századtól, majd az i. sz. VI. századtól délre is. Ez utóbbi feltehetően a VI-VII. századi "kis jégkorszak" következménye, amikor a globális hőmérséklet drasztikusan lecsökkent, ennek okaként a fő feltételezés egy 536-as hatalmas vulkánkitörés, melynek hatására az egész bolygón elterjedt a vulkán hamuja a légkörben.
A lényeg most: a keleti szláv törzsek léteztek évszázadokon keresztül az óorosz államalapítás előtt.
A legrégibb fennmaradt óorosz irat, az Elmúlt idők elbeszélése XII. századi, ez az állalapítás történetét és az azt megelőző és követő eseményeket beszéli el, szerinte: két szláv és két finnugor törzs elhívták a viking (normann) Rjurikot, hogy uralkodjon felettük, ezzel az állam megalakult Novgorod központtal 862-ben.
Egészen a modern korig ez volt az egyetlen elmélet azn orosz történelem kezdeteiről.
Az óorosz állam lakossága tehát kb. fele-fele arányban lehetett szláv és finnugor, vékony viking uralkodó réteggel. A vikingek elszlávosodtak, ahogy ez a finnugor lakosság zömével is megtörtént. Az orosz uralkodók egészen a XVI. sz. végéig az alapító dinasztiából származtak.
A Rjurik-dinasztia 1598-ban halt ki, az utolsó Rjurik-cár I. Fjodor 1584-1596 között. Aztán jött 1613-tól I. Mihail, a Romanov-dinasztia megalapítója - Mihail rokona volt az utolsó Rjurik-cárnak, de nem vérrokona. (Az 1596-1613 közti időszakot nevezi az orosz történelemírás szmutának, azaz "káosz", "zavar". Szokás második szmutának nevezni az 1917-1921 közti időt, s most már harmadik szmutának Gorbacsov idejét a peresztrojkától egészen Putyin hatalomra kerüléséig.)
Az új állam azonnal terjeszkedni kezdett, déli irányban a többi keleti-szláv törzs felé és keletre a finnugor területek - a mordvák és marik földje - felé. 882-ben a főváros átkerült Kijevbe, innen az állam ma legismertebb neve "Kijevi Rusz".
Aztán a XII. században elkezdődött a központi hatalom meggyengülése. Három hatalmi központ alakult ki: északon Novgorod, nyugaton Kijev, keleten pedig Vlagyimir. E szétesés későbbi következménye az orosz-ukrán-belarusz szétválás.
A XVIII. században a nyugati felvilágosodás hatására Oroszországban is kialakult az a nézet, hogy meg kell szabadulni a dogmáktól, s mindent a racionalitásra kell alapozni. Az egyébként természettudósként világhírűvé lett Mihail Lomonoszov körül alakult ki egy "revizionista" kör, mely az Elmúlt idők elbeszélését besorolta a mesék közé, kétségbe vonva az általa sugallt eredetképet. Ami leginkább zavarta a hazafiasan gondolkodó értelmiségi kört az az következtetés volt, hogy, leegyszerűsítve: lám, a primitív benszülött szláv népek képtelenek voltak államot csinálni, így be kellett jönnie egy nyugatinak, aki rendet teremt és megtanítja a barbárokat késsel-villával enni. Ezt sértőnek érezték, így igyekeztek elvetni a "dogmákat", helyükre tudományos elméleteket helyezni.
Az alaphangulat erősen segítette ezt, ez a Romanov-dinasztia nyugatra fordulásának kora volt. Ennek jelképe volt, hogy 1712-ből át lett helyezve az orosz főváros az "ázsiai" "vad" Moszkvából az "európai" "civilizált" Szentpétervárra. Eleve sok orosz hazafi sérelmesnek érezte az erős német orientációt a hatalomban. Bár az 1613-ben hatalomba került Romanov-dinasztia orosz volt, gyakori lett német házastársak választása, s eleve németek behívása az országba fontos kormányzati pozíciókba.
Tegyük hozzá, ennek nagyon ellentmond, hogy a ma egyik legnagyobbnak tekintett orosz cár, Nagy Katalin cárnő (II. Jekatyerina) színnémet volt, szóval a nemzetiség nem számított túl sokat. Többek között ma aktuális téma: Katalin szerezte meg Törökországtól Oroszországnak azt a területet, ahol manapság folyik az orosz-ukrán háború.
A "hivatalos" normann elmélettel szemben megjelent tehát az úgynevezett antinormannizmus mint alternatív "hazafias" elmélet. Egységes antinormann elmélet sose jött létre, egymásnak ellentmondó verziók lettek, íme a 2 fő verzió:
- az Elmúlt idők elbeszélésének teljes tagadása, azaz az egész csak egy szép mese, de a valósághoz nincs köze, azért lett csak az egész kitalálva, hogy az orosz uralkodók kreáljanak maguknak dicső múltat, kb. mint a rómaiak trójai eredete, lásd Aeneis,
- az Elmúlt idők elbeszélésének elfogadása azzal, hogy az ott leírt normannok valójában egy szláv törzs, akiket eddig tévesen germánoknak hittek.
Ez így ment egészen a kommunista uralomig. A normannisták és antinormannisták vitatkoztak egymással, de a normann elmélet volt mindig az elfogadottabb, egyszerűen sok adat szólt mellette. A kommunista uralom idején a normannizmus volt az egyetlen elmélet, leszámítva a II. vh. idejét, amikor szabad teret kaptak az antinormannisták is, politikai okokból: Hitler ugyanis kb. a "németek alapították Oroszországot" érvet hozta elő, s erre válaszként jó megoldásnak tűnt az egész tagadása.
Már a szovjet kor végén és a rendszerváltozás után jelent meg ismét szabadon az antinormannizmus. Megint sok verzióban. Új verzió pl. az iráni elmélet, e szerint az orosz állapító felső réteg szarmata és nem viking származású - egyébként hasonló elmélet Lengyelországban is létezett már a XVII. századtól, e szerint a lengyel köznép szlávokból áll, míg a nemesek szarmata származásúak.
A mai Oroszországban a "hivatalos" elmélet a normannizmus egyfajta mérsékelt verziója, ez van pl. az iskolai tananyagban, azaz valóban jöttek vikingek, ők voltak az állam vezetése, de őket az orosz vezetés hívta, azaz nem idegenek voltak az alapítók, hanem a helyi vezetés, mely egyszerűen idegen segítséget kért, s a behívott idegenek is gyorsan helyiekké váltak. Ennek még alternatívabb értelmezése is népszerű - de a tankönyvekben nem ez van -, hogy valóban eredetileg idegen hatalmat képviseltek a vikingek, hódítani akartak, de ezt az orosz nép sikeresen legyőzte, az idegeneket "áttérítetve", legyőzte ezt a próbálkozást.
Tény: a vikingek sehol se tudtak saját viking államot alapítani Skandinávián kívül, mindenhol máshol alkalmazkodtak, beolvadtak a helyiekbe. A legismertebb példa Normandia a mai Franciországban, ahonnan a normann hódítók Angliába már mint francia nyelvű nép mentek a XI. században.
Hasonló van Bulgáriában is, de a kérdés a bolgár nemzettudatban nem okozhatott problémát. A bolgár államalapítás hagyományos dátuma 681, ekkor jöttek be a bolgár törzsek a Fekete-tenger északi vidékéről, majd a helyi szlávok segítségével legyőztek a rómaiakat (bizánciakat). Ezt megelőzően nem volt szláv államiság a Balkánon, csak törzsek és laza törzsszövetségek. Viszont mivel a mai bolgár nemzettudat azonosítja magát a bejött bolgárokkal, annak ellenére, hogy genetikailag a mai bolgár népben alig 5 % körüli az ősbolgár elem, a szláv meg 25-30 %-os - azaz "mi jöttünk be" -, így nem jelent ez gondot a nemzeti büszkeségben. (Én csináltam magamnak genetikai vizsgálatot, s bár apai ágon színbolgár vagyok, 0 azaz nulla % ősbolgár vér van bennem.)
Érdekes ebből a szempontból a fiatal macedón nemzettudat. A valóságban a XIX. sz. végén kezdődött és csak a XX. sz. második feláben stabilizálódott macedón nemzettudat szeret tudományos-fantasztikus történeteket kitalálni. A legvadabb verzió szerint kontinuitás van az ókori macedónok és a maiak között. A "hivatalos" macedón álláspont ennél kicsit enyhébb: ez VI. századi etnogenezisről beszél, az első macedón államot az északról bejövő szlávok alapították, majd ezt semmisítette meg a VII. században bejött vad ázsiaiak ("bolgár-tatárok") hódítása.
Szóval a macedón történelemírás szerint egyes balkáni szláv törzsek egyesültek a VI. században és létrehoztak egy Szlavinia nevű államot. Ehhez még királyokat is sikerült találni. Természetesen minden kitalált szlaviniai királynak ma szobra van Szkopjében.
