Megosztás:

Sajátos eset. Az egyetlen Hitler döntő részvételével megcsinált békés európai területi revízió, mely nem lett visszacsinálva Hitler bukása után.

A többi mind semmisnek lett nyilvánítva a II. világháború után:

  • a Saar-vidék Németországhoz csatolása 1935-ben,
  • a német többségű csehszlovák területek átadása Németországnak 1938-ban,
  • ugyanekkor a cseh-lengyel határ kiigazítása (Transzolza átadása a lengyeleknek),
  • ugyanakkor Ausztria csatolása Németországhoz,
  • Memel átadása Litvániától Németországnak 1939-ben,
  • s természetesen a két, Magyarországot érintő bécsi döntése: a Felvidék és Kárpátalja déli részének visszaszerzése, valamint Észak-Erdély visszaszerzése.

A második bécsi döntés 1940. augusztus 30-án lett aláírva. Mintájára szeptember 7-én lett aláírva a craiovai megállapodás. Ez kimondja Dél-Dobrudzsa átcsatolását Romániától Bulgáriának, s előírta a kötelező lakosságcserét: a román lakosság kitelepítését Dél-Dobrudzsából, s a bolgárt meg Észak-Dobrudzsából.

Az elnevezés megtévesztő. Azt lehetne hinni, a dél és az észak kb. azonos méretű, miközben a valóságban a terület egyharmada a dél, kétharmada az észak. A elnevezés úgy alakult ki, hogy amikor 1878-ban meg lett osztva Dobrudzsa Bulgária és Románia között, északnak kezdték nevezni a román részt, délnek a bolgár részt.

Az 1878-as felosztáskor a területen a bolgár lakosság aránya kb. egyharmad volt, de így is a bolgárok alkották a relatíve legnagyobb etnikumot. Szintén egyharmadot tett ki a török etnikum, s mindenki más együtt a többit, a románok aránya 10 % alatt volt.

A megosztottság egészen 1913-ig tartott, ekkor egyesítve lett Dobrudzsa román uralom alatt, annak következményeként, hogy Bulgária elvesztette a 2. balkáni háborút.

A két világháború közti időszakban a bolgár politika fő célja - ahogy a magyaré - a területi revízió volt Görögország, Szerbia, s Románia ellen. Tulajdonképpen Románia ellen volt a legkisebb méretű területi igény ezek közül. Maximális célként egész Dobrudzsa megszerzése volt kitűzve, minimális célként legalább az 1878-1913-as határ visszaállítása.

A náci Németország arra törekedett, két szövetsége között ne legyenek komoly konfliktusok, így nyomást gyakorolt a román vezetésre, legyen megállapodás. A negyedszázados román uralom során tudatos román betelepítés folyt, így a tárgyalások idején már kb. 45 % román és 25 % bolgár volt a lakosságarány. A német fél ezért a nem etnikai alapú rendezést javasolta, hanem az 1913 előtti határ visszaállítását, lakosságcserével.

A megállapodás meg is történik, főbb elemei:

  • délről minden 1913 után betelepült román köteles kitelepülni, mindenki más román maradhat,
  • északról minden bolgár köteles kitelepülni, kivéve azokat, akiknek román házastársuk van,
  • minden nem-dobrudzsai romániai bolgár és nem-dobrudzsai bulgáriai román szintén áttelepülhet, de ez szigorúan önkéntes,
  • minden kitelepülő elveszti teljes ingatlan vagyonát, ez a területet birtokló államé lesz, mely szétosztja azt saját betelepülői között,
  • mivel északon kevesebb a bolgár, mint délen a román, így a bolgár állam plusz kompenzációt fizet a román félnek 1 milliárd román lej összegben (akkor ez 53 millió amerikai dollár volt, mai értéken kb. 1,1 milliárd dollár), a román állam ebből kártalanítja a kitelepült románokat, akiknek már nem jutott ingatlan északon,
  • minden áttelepült 1 éven belül rendezett jogi státuszt, teljes állampolgári jogokat kap új hazájában, s legkésőbb másfél éven belül megkapja az ingatlanbeli vagy pénzbeli kártérítést elvesztett vagyona miatt.

A rendezés szinte teljes sikerrel jár. 110 ezer román települ át északra, s 75 ezer bolgár délre. Ezernél kevesebb bolgár marad északon és ezernél kevesebb román délen. Kényszer is volt alkalmazva, mert akadtak mindkét oldalon olyan, ingatlanjukhoz ragaszkodó emberek, akik hogy ne kelljen menni, hamis nemzetiséget mondtak be a hatóságnak. Ennek megoldására született az a pontosítás, hogy a háziállat az ingó vagyon, tehát elvihető, így sok falusi ember a határon áthajtotta az állatait. Nemzetiségbeli hovatartozásban szabad döntést azonban csak vegyes házasságból származóknak engedtek.

Ma már északon 85 % a román arány, délen pedig 70 % a bolgár (ez az egyik török kisebbségi régió, ezért csak ennyi, a lakosság 25 %-a török).

Persze máig vannak mindkét oldalon ultranacionalisták akik szerint igazságtalanság történt: a bolgárok szerint az, hogy észak Romániában maradt, a románok szerint meg az, hogy a világháború után nem lett visszacsinálva a craiovai egyezmény.

Ez utóbbi a legérdekesebb kérdés: hogyan lehetséges, hogy ez az egyetlen, Hitler közreműködésével végrehajtott revízió, mely meg lett erősítve a világháború után is?

A legvalószínűbb válasz: Sztálin. Sztálin jobban szerette a bolgár kommunistákat, mint a román kommunistákat, ezen kívül szerette volna ezzel jelezni, érdemes nem megtámadni a Szovjetuniót - hiszen a II. világháború alatt Románia küldött csapatokat a Szovjetunió ellen, míg Bulgária nem.

Szerintem véletlenek szerencsés egybejátszása az egész.


ÉRTÉKELD A MUNKÁNKAT EGY LÁJKKAL, ÉS OSZD MEG MÁSOKKAL IS! KÖSZÖNJÜK!