Jufka

Az egyik sajátos bolgár étel a jufka. Ma már Bulgáriában se túl népszerű, amolyan félig elfeledett termék. Meg amolyan "primitív, falusi, olcsó kaja" híre van.

A bolgár konyha természetesen keverék, alapja az ősi balkáni szokások és a közel-keleti behatások összevegyülése. A szláv hatás minimális, ezért - a közeli nyelvek ellenére - egészen más pl. az orosz és a bolgár konyha, de pl. a bolgár és a lengyel is.

A jufka alapja: kovásztalan tészta. A tésztát vékonyan kifőzik kemény darabokra. Ha a cél a kenyérként fogyasztás, akkor nagyobbak a darabok, kicsit vastagabbak - ez a "lavas" kenyér, a magyarok az erdélyi örményektől szokták ismerni, az örmény konyhában ez alapvető élelmiszer.

A lavas hasonlít a Magyarországon sokkal jobban ismert zsidó kenyérre, a maceszre (neve héberül egyébként macah, de Magyarországon a jiddis névváltozat az ismert, ami macosz vagy macesz). Viszont a macesz az így keményen fogyasztandó, eleve ropogósabb. Vele ellentétben a lavast evés előtt meg szokás vízzel hinteni, majd hagyni pár percig, s így félig nedvesen eszik az örmények.

A jufka tulajdonképpen a lavas nem kenyérként. Azaz elkészítik a terméket, majd az elraktározható, majd evés előtt megfőzendő vízben. A főzési idő 2-3 perc. A végtermék egy magyar lapostésztához hasonló, de annál jóval vékonyabb étel. Vagy így eszik, vagy tesznek rá reszelt sajtot, reszelt fetát, akár tejfölt is lehet. Nagyon modern verzióban lehet sonka és kecsup is, de az már nagyon nyugatos dolog, nem szokás - aki ilyet akar, az spagettit csinál, nem jufkát.

A bolgár név eredetileg török, a török yufka szóból. A Balkánon elsősorban Bulgáriában és Észak-Macedóniában ismert, emellett Törökországban, Iránban, s a türk nyelvű ázsiai országokban. A szerbek és a görögök is jól ismerik, de náluk ma már szinte kihalt ebben a formában.