Annak idején Vietnámban a fordulópont 1964 volt.
Maga a háború már 1955-1964 között is zajlott Dél-Vietnám és Észak-Vietnám között, de ebben a szakaszban az USA csak fegyverekkel, tanácsadókkal támogatta a délieket. Ez volt Truman és Eisenhower politikája a térségben: ellenállni a kommunista veszélynek, de nem részt venni közvetlenül. Ezt Kennedy elnök is folytatta, ő csak növelte az amerikai katonai jelenlétét a régióban, de tartotta magát elődei politikájához. A közvetlen katonai beavatkozást Johnson elnök rendelte el, 1964-ben.
Az ok a változásra a Tonkin-öbölbeli eset volt. Ekkor észak-vietnámi és amerikai haderők között harc bontakozott ki, az észak-vietnámiak tévesen dél-vietnáminak gondoltak egy amerikai hadihajót. Az tűzharcban csak észak-vietmámiak haltak meg, az amerikai hajót csak enyhe sérülás érte, de aztán az amerikai kormányzat az esetből azt hozta ki, hogy Észak-Vietnám megtámadta az USA-t, s így kezdődött el a 11 évig tartó amerikai háborúzás Vietnámban.
Amerikában a hiszterizált közvélemény erősen támogatta a háborút. A háború megindítására vonatkozó elnöki határozati javaslatot a Kongresszusban, példátlan módon, ellenszavazat és tartózkodás nélkül támogatták a képviselők, mind a 416 jelenlévő képviselő igennel szavazott - valóban példátlan, mert még a II. világháborúba való belépés esetében is volt annak idején ellenszavazat. A Szenátusban viszont "csak" 98:2 arányú igen szavazatot kapott a javaslat, két szenátor nemmel szavazott. Akadt két "áruló".
Nem tudom miért, de arról jutott eszembe, hogy manapság kötelező ukrán zászlót lengetni, s celebként kezelni a biztonsági őrnek öltözött kijevi Zöld bábot. Ő manapság a liberális nagyurak kedvenc plüssállatkája, aki annyira élethűre sikeredett, hogy embernek lehetne gondolni.
Hosszú évek óta utálom ezt a liberális elitet. Sőt bevallom, még liberális koromban is éreztem enyhe kellemetlen viszketést láttukon, de akkor ezt kimagyaráztam azzal, hogy "nincs mit tenni, ilyen a politika". Most viszont az utálatot kezdi felváltani a szánalom érzése.
Ahogy bevezetik a brüsszeli terembe a Zöld kabalamajmot, s ott tapsikolnak neki mintha kamaszlányok lennének! Le a kalappal a 3 nem tapsoló "árulónak".
S természetesen nagyszerű dolog elárulni Európát, a NATO-t, az egész euroatlantista perverz szarságot.
