Pár éve, egyik korábbi munkahelyemen kaptunk egy kis szimpatikus sötétsárga emberkét oktatónak.
Egy nap hallgattunk kólcenteres beszélgetéseket az oktatás során, persze angolul, mert ez volt az egyetlen közös nyelv. Az egyik felvételen egy fülöp-szigeteki kinézetű csaj tökéletes angolt produkálva beszél.
A fülöp-szigeteki nők sokan szerint a legszebbek a világon. Amolyan sajátos keverékből lettek.
Az egész térségre igaz: az eredeti, kőkori szinten élő őslakosságra rátelepültek 2500-3000 évvel ezelőtt Tajvanról kiindulva telepesek - mai nevükön az ausztronézek -, ma már ezek leszármazottai kb. félmilliárd ember az egész világon - a legnyugatibb pont Madagaszkár, a legkeletibb a Húsvét-sziget.
Aztán a középkortól jött a kínai betelepülés, majd a modern korban a spanyol gyarmatosítás - ez utóbbi csak a Fülöp-szigeteken és egyes környező óceániai szigeteken, a térség többi részét az angolok, hollandok, portugálok, franciák foglalták el. Ma kb. a lakosság 10 %-a számít őslakosnak a Fülöp-szigeteken, kb. 20 % a kínai vagy részben kínai, s a szó szoros értelmében vett "filippinó" kb. 70 %.
A spanyol gyarmatosítás itt nem lett sikeres, azaz sose sikerült a lakosságot nyelvileg átállítani, a spanyol nyelv maradt a felső réteg nyelve, a népre csak annyira hatott, hogy a filippinóban sok spanyol jövevényszó van. Nekem a magánvéleményem, hogy hathatott a kiejtésre is: nekem a filippino úgy hangzik mintha spanyolok halandzsáznának, időnként spanyol szavakat keverve a beszédükbe.
Szóval az átlag fülöp-szigeteki amolyan déleurópai kinézetű, enyhe sárga vonásokkal. Akiben több az őslakos gén, az kreolosabb, akiben meg több a spanyol, az világosabb. Az őslakosok ugyanis négerek. Sokan azt hiszik, négerek csak Afrikában vannak eredetileg, pedig nem: Ausztrália és Délkelet-Ázsia őslakossága is fekete bőrű, s nem a rabszolgakereskedők vitték oda őket.
Ez az őslakosság alig ismert Európában. Csak ha véletlenül bekerülnek a hírekbe. Pár éve volt hír sokfelé, hogy van egy nép az Andamán-szigetek egyik szigetén, akik évszázadok óta kategórikusan elutasítják, hogy fel legyenek "fedezve". Ha bárki idegen odatéved a szigetre, azt először jelekkel figyelmeztetik, távozzon, majd ha marad, megölik. 2018-ban emiatt volt hír: egy kínai származású amerikai protestáns lelkész próbálta meg a kapcsolatfelvételt. A történet vége az lett, mint minden korábbi alkalommal: lenyílazták a helyiek, majd a holttestét bedobták a tengerbe.
Szóval mellékesen ezért is marhaság az "néger" szó lecserélése az "afrikai" szóra.
De vissza beszédre. Valaki meg is jegyezte tréfásan az oktatónak: "jobban beszél angolul, mint te". Mire az oktató tiltakozott "ismerem őt személyesen, ő tanulta az angolt, csak jó a nyelvtehetsége, nekem viszont az anyanyelvem". Hirtelen hallgatás lett a reakció, mire hozzátette "ő amerikai angolt beszélt, én meg malájziai angolt". Egyesek azt amolyan kamuszövegnek vélték, amolyan "ő így száll le a bicikliről" vicc stílusban.
Pedig nem, tényleg ki lett alakítva Maláziában egy saját angol szabvány.
Malájzia hasonló a Fülüp-szigetekhez demográfiai értelemben, az eltérés: náluk van erős indiai elem is. A brit gyarmatosítók ide ugyanis nem szállítottak rabszolgákat Afrikából, ehelyett inkább bérmunkásokat Dél-Indiából, így máig van egy kb. 7 %-os indiai kisebbség. (A többi: 55 % maláj, 23 % kínai, 14 % őslakos.)
S bár amióta az ország független - 1957 óta - a kormányzat tudatos és erős malájosítást folytat, azaz minden szinten pozitív diszkriminációt élveznek a malájok és a maláj nyelv, a tényleges helyzet az, hogy a helyi kínaiak és indiaiak saját anyanyelvük mellett inkább angolul beszélnek, nem malájul. Ezt erősíti az, hogy a malájok között is presztízsnyelv az angol, az iskolai oktatásban kötelező tárgy, s a műveltség egyik jele, hogy az ember tudjon angolul is. Bár angol anyanyelvű alig a lakosság kb. 2 %-a (s ezek szinte mind az indiai vagy a kínai kisebbségből vannak), további 80 % beszéli valamilyen szinten.
Egyébként ez a malájziai angol kifejezetten szimpatikus magyar szemmel, pár dologban a kiejtés tök olyan, ahogy az átlag magyar beszél angolul:
- nem mondanak "th"-t, helyette t vagy d,
- az angol [ɪ] helyett sima i-t mondanak,
- a kettőshangzókból hosszú magánhangzót csinálnak.
A mi konkrét oktatónak angol-anyanyelvéségének oka hamar kiderült: indiai apa és kínai anya gyermeke, a szülei egymással angolul beszéltek. Kinézete érdekes volt: a tipikus dél-indiai kreolos bőrszín, de kínai arcvonásokkal. Ráadásul duplán kisebbségi is volt, mert vallásilag meg keresztény volt.
