Ma már mindenkinek van. Szinte.
Egyetlen embert ismerek, akinek nincs.
S van egy sajátos csoport, az okostelefon-tagadók. Ez közeli csoport, a múzsám is tagja. Következetesen ellenez minden okostelefont.
A családban a kezdetektől volt. Apámnak már 1990-ben volt mobilja. Még a kétkilós, vállra akasztható verzió. Persze neki se önszántából, a munkahelye adta neki.
A két fontos emlékem: 1992 és 1997.
1992-ben azt mondta nekem egy üzletember, neki nincs, mert nem elég fontos ember, nem kell, hogy döntései azonnal kommunikálhatók legyenek.
1997-ben meg láttam fiatal takarítónőt mobillal.
Azaz 5 év alatt kiemelt emberek eszközéből hétköznapi tárgy lett.
Én először 1996-ban vettem magamnak, de aztán hónapokig nem volt előfizetésem, túl soknak tűnt a költség. Majd 1997-től lett folyamatosan.
