Megosztás:
Latin-Amerikai ismerős kérdezi mikor lett Magyarország független állam. Mondom neki. Bólint. Bár azon csodálkozott, miért 2 nap.
De aztán amikor hozzáteszem, hogy a magyarok 90 %-ának fogalma sincs erről a napról, s a maradék 10 % se ünnepli, sőt a nap nemhogy nem nemzeti ünnep, de még másodrendű hivatalos ünnep se, meglepődött. Ugyanis Latin-Amerikában mindenhol az adott ország függetlensége a nemzeti ünnep, ez alól egyetlen kivétel van, Kuba.
Kubában ideológia okokból a függetlenség napja nem ünnepnap: ennek oka, hogy Kuba 1902-es függetlenségét a jelenleg uralkodó kommunista hatalom álfüggetlenségnek tekinti, így helyette saját magát ünnepli: a saját hatalomra jutását 1959-ben és az ahhoz vezető harc kezdetét 1953-ban.
Van ugyan Kubában is egy "függetlenség napja" nevű hivatalos ünnepnap, ez másodlagos azonban az előbbi kettőhöz képest, de ez se az 1902-es függetlenséget ünnepli, hanem az 1868-as spanyol uralom elleni felkelést.
Persze elmagyaráztam. Európa más világ. Hiszen az ország függetlensége a legtöbb esetben nem azonos az adott nemzet megakulásával, azaz az adott nemzet történelmi tudatában a kezdettől. Miközben Latin-Amerikában ez nem kérdés, hiszen nem vitás, hogy a nemzeti tudat kialakulása a függetlenséggel áll kapcsolatban.
S mondom neki a példákat:
- az osztrákok nem gondolják, hogy fontos dátum lenne az 1918-as vagy 1945-ös függetlenségük, az ő tudatuk ezeréves, akkor is, ha az még nagyrészt a német tudat része volt,
- a franciák mai fő ünnepe az 1789-es forradalom napja, de nem akkor alakultak, ténylegesen a kezdet 843.
S utána is néztem. Az európai országok kb. 60 %-ában fő nemzeti ünnep a függetlenség napja. A többiben:
- másodrendű hivatalos ünnep, helyette más a fő ünnep,
- nincs is számon tartva mikor lett az állam független.
Olyan eset is van, ahol kultúrharc témája a kérdés. Ez Belarusz. Ott a Szovjetuniótól való függetlenség ünneplését népszavazás törölte el 1996-ban, ez Lukasenka elnök nyugat ellen fordulásának jelképes része volt. Miközben a belarusz ellenzék az 1918-as függetlenség napját ünnepli nemzeti ünnepként, amit a Lukasenka-párti többség szintén nem ünnepel.
Oroszországban a helyzet ehhez képest enyhébb, a poszt-szovjet kor kezdete ünnepnap ugyan, de tartalma ma már sokkal szélesebb. S persze semmi köze a nemzeti érzéshez.
Magyarországon az államalapítás ünnepe augusztus 20., azonban ez se magát az államalapítást jelzi, hanem az első magyar király szentté avatását.
A bolgár helyzet is vicces. 10 bolgárból 8 nem tudja mikor lett Bulgária független. S ez már javulás, pár éve még 10-ből 9 nem tudta, hogy 1908. szeptember 22-én. Eleve csak 1998-ban lett hivatalos ünneppé nyilvánítva a nap. A bolgár nemzettudatban egyszerűen ez amolyan másodlagos, sőt harmadlagos ügy. Sokkal fontosabb nap a török uralom alól való felszabadulás napja, ez 1878. március 3., máig ez a fő nemzeti ünnep. Az átlag bolgár nem is tudja, hogy a török uralom megszűnése utáni 30 évben, 1878-1908 között Bulgária még nem volt jogilag független, hanem Törökország vazallus állam volt, kb. ugyanabban a jogi státuszban, mint Erdély 1570-1711 között.
Persze ténylegesen ekkor is független volt Bulgária, a török szultánnak semmilyen valós joga nem volt, pl. nem álltak irányítása alatt a bolgár fegyveres erők, sőt a normál török fegyveres erőket nem irányíthatta bolgár területre. Tovább saját alkotmány volt, saját pénznem, önálló állampolgárság, saját zászló, a török zászló nem volt kitűzhető, nem volt szabad mozgás se a két terület között, s a határ vámhatárként is működött, s persze a bolgár-szerb és bolgár-román határon (akkor csak ezek voltak) is csak bolgár határőrizet volt.
Tulajdonképpen az alávetettség formális dolgokban nyilvánult meg csak: a szófiai idegen külképviseletek vezetői csak konzuli címet kaphattak, követi címet nem, hivatalosan alá voltak rendelve az adott állam konstantinápolyi nagykövetének, a szófiai török de facto követet meg "képviseletvezetőnek" hívták, ahogy a törökországi bolgár diplomaták pedig nem a "normál" diplomatákkal együtt vettek részt az ottani hivatalos eseményeken, hanem a török tartományi vezetőkkel azonos státuszban voltak.
Az átlag bolgár annyit tud 1908-ról, hogy a bolgár uralkodó ekkor lett fejedelem/herceg helyett cár/király. A bolgár álláspont szerint a "cár" nem azt jelenti, hogy "császár", azaz több király feletti uralkodó, hanem azt: szuverén, aki felett nincs más szuverén, persze Istent leszámítva.
Az első bolgár cár I. Borisz is így lett cár 864-ben, ezzel akarta jelezni, hogy magát egyenlőnek tekinti a római (bizánci) császárral. Onnantól kezdve csak a következő esetekben fordult elő más rang használata:
- amikor a hatalom nem volt stabil, nem érvényesült az ország egész területén - ilyenkor a herceg/fejedelem/despota/szevasztokrátor cím volt jellemzően (ez utóbbi nem azt jelenti, hogy a krátor udvariasan köszön, hanem görögül azt, hogy "tisztelt uralkodó"),
- pár évig a XIII. sz. elején, amikor az uralkodó tárgyalásokat folytatott a római pápával az ország katolikussá válásáról - ekkor a "király" címet használta pár évig,
- egy felkelővezér, aki a XVII. században sikertelen törökellenes felkelést vezetett, nyugati segítséggel - emiatt a nyugati szokás szerint "királynak" nevezte magát,
- s a már említett 1879-1908 közti időszak, amikor egyszerűen a bolgár uralkodó jogilag alá volt rendelve a török szultánnak.
Ami pedig Magyarországot illeti, a függetlenség napja Trianon előzménye, így természetes, hogy semmilyen ünnepléshez nem kötődik.
